Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1983-1984/3

1984. március 27., rendkívüli egyetemi tanácsülés - I. Az egészségügyi felsőoktatás távlati fejlesztési irányai, feladatai.

Balaton:- 17 -Mint az Egyetemi Tanács tanácskozási jogú tagja kivánok elmondani néhány olyan dolgot, hogy erősitsem, egyes helyeken esetleg gyöngítsem azt az álláspontot, ami kialakult. Az első kéred és amivel szeretnék foglalkozni, a mi minisztériumunk felé adresztált nyelvoktatás. Azzal értek egyet, hogy a nyelvoktatásnál még jelenleg a vidéki és a budapesti gimnáziumok oktatása között - mivel pedagógus szinvonal különbség vanolyan nagy differenciáltság létezik, hogy nem lehetne semmiképpen nyelvvizsgát előírni a felvételnél, mert akkor a vidéki hallgatók egyrésze, akik nagyon tehetségesek, biztos, hogy nem kerülnének be az Egyetemre. Lehet, hogy 15-20 év távlatában ez megvalósítható lesz. Ugyanakkor ma már nélkülözhetetlen minden tudományban, nemcsak az orvostudományban, hogy egy egyetemet végzett szakember legalább még egy nyelvet, de még két nyelvet is középfokon tudjon, mert különben képtelen a korszerű információk birtokába jutni.

Állami támogatás nélkül ezt még ma nem tartom lehetségesnek.

Úgy érzem a nyelvi lektorátusok nem érdekeltek eléggé a nyelvoktatásban.

Szerintem alkalmassági vizsgáknál ilyen szakmáknál,mint az orvosi szakma is, kizáró kritériumokat kellene keresni. Ez is valami, ha kiszűrjük a teljesen alkalmatlant.

Nagyon fontos dolgot vetett fel Antoni professzor, az egyetemi belső intenzitás növelését. Teljesen igaza volt, hogy a magyar felsőoktatás eljutott, minden szakmában, nemcsak az orvosképzésben, a képzésnek a stagnáló szintjéig, nem hiány pótlásra képez, hanem utánpótlást biztosit. A belső intenzitás növelésére kellene törekedni» Nagyon fontosnak tartanám a tárgyak átfedését megvizsgálni, hány tárgyban tanitják ugyanazt és esetleg négyféle formában hangzik el, véletlenül sem azonos módon.