Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1983-1984/1

1983. november 1., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Javaslat a felsőoktatás fejlesztésére. - Mellékletek.

Egyébként a jugoszlávok próbálkoztak ilyen megoldással. Mi annál maradtunk, hogy a követelményekből a feladatokból kell kiindulni, s ezeknek a konzekvenciája az érdekes, melyet végig kell vezetni az egész oktatáson, de nem az a baj, hogy ezt eddig senki nem tudta. Az a baj, hogy néha úgy jelenik meg egy szöveg, mintha most találták volna fel. Az egyetemen azonkívül, hogy követelményeket támasztunk, s ezt a kimenet oldaláról határozzuk meg, de számolni kell azzal, hogy egyáltalán mi az az ismeret- és emberanyag, amit a bemenet felöl ebbe a rendszerbe bebocsátunk. Nincs olyan szabályozó rendszer amely csak "out put"-tál rendelkezne és "in puttói nem, és nem lehet úgy szabályozni, hogy a kettó' egymásra ne legyen tekintettel. A képzési cél megfogalmazásakor a szaktárcák foglalkozási feladataihoz igazodva akart képzési célt megfogalmazni. Megfogalmazta,hogy milyen ismeretanyagot kell ennek érdekében közölnie, s aztán szétosztotta tantárgyakba, mert van egy metodikája a képzésnek. De ez nem uj rendszer, mert ezt régóta igy csináljuk. Az uj ebbó'l a rendszerből, hogy a hallgatóság szempontjából ne egy betáblázat, elaprózott szemlélet legyen, hanem, hanem azt kell tudatositani, hogy - ha nem jár előadásra, ó' dolga, de ó'vé a kockázat, mert ha nem jár nem fog tudni, s meg fog bukni - de a követelményt teljesitenie kell. Ebben egyébként az egyetemek önszabályozó rendszere is döntő' lehet, az oktatók egymást nevelő' szerepe is jelentős, hogy tényleg merjék vállalni ennek a konzekvenciáit.

Többen emlitették a közoktatáshoz és az egyetemi képzés feltételeihez kapcsolódóan a tehetséggondozás kérdését. Az egyetemek, mióta kialakultak, olyan fórumaivá váltak az adott társadalomnak ahol egy idősebb generáció a maga rendszerezett és társadalmilag feltétlen tovább adandó ismereteit szervezett formában a fiatalabb nemzedéknek továbbadja. Ez az egyetemeket mindig privilégizált helyzetbe hozta. Nálunk a háborút követó'en, mikor tömegképzési folyamatok léptek eló'térbe az állam irányitószerepe sokkal eró'teljesebben érvényesült, amit az is tetéz, hogy nálunk az állam egész más funkciókat és más módon lát el, mint ahogy azt ellátja más társadalmakban. Az anyagban a 7-8 fejezetben kitűnik, hogy az irányítási mechanizmust is olyan értelemben szeretnénk perspektivikusan és céltudatos reformokon keresztül változtatni, hogy a különböző' dolgokat azok döntsék el, akik értenek is hozzá, s ott dőljenek el a dolgok, ahol a legtöbb információ áll ren-