Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1979. szeptember 7., tanévnyitó rendkívüli tanácsülés

- 2 -Mort, ha jelenleg oég nem Is tudják, vagy nem látják világosan, egyetemi tanulmányalkaalatt nemcsak egy szakma Ismeretanyagát, mesterségét kell megtanulniok és elsajátítaniuk, hanem alakító részeseivé kell hogy váljanak a müveit, társadalommal harmóniában élő, kiegyensúlyozott, alkotó, elégedett, egészséges emberek társadalmának. Ha befogadókká válnak, úgy Egyetemünknek döntő szerepe lehet személyiségük kialakításában, szemléletük és magatartásuk alakításában és abban, hogy a mindig jobbat, a társadalom és az egyén számára Igazságosabbat, tökéletesebbet akarókká és ezt megvalósítani képesekké váljanak.

Nagyhírű Egyetemünk legfőbb hagyománya a megújulásra való képessége. Ez a hagyomány mindig tekintetbe vette a tudomány legújabb eredményeit, a társadalmi viszonyokat, az orvos társadalmi helyzetét és az adott társadalmi rendszeren belül az orvos-beteg kapcsolat állandó és változó elemeit. Oktató-nevelő, gyógyító és tudományos nautikánkat és egyben az Önök feladatait a jelenben is ezek a tényezők határozzák meg. Ma a HX.évezred küszöbén olyan orvosokat kell képeznünk és Önöknek olyan orvosokká kell válniuk, akik eleget tudnak tenni a "gyorsuló idő" jelenleg már megfogalmazható ismert és várható minden követelményének. Képesekké kell válniuk a rohamos tempóban növekvő és megváltozó uj ismeretek befogadására, az uj és gyakran forradalmi orvosi technika alkalmazására, a mindenkori társadalmi követelményekhez való alkalmazkodásra és emellett - társadalmi viszonyok fejlesztésére, alakítására.

Elavult nézet, hogy lehetnek jó orvosok, akik nem tevőleges részesei a társadalom építésének, vagy nem tartanak lépést a fejlődő orvoslással és korszerű tudománnyal.

Világméretekben növekszik a felismerés - tehát nemcsak a szocialista társadalmak orvosainak a véleménye, hogy az orvoslás hagyományos struktúrája és funkciója módosításra szorul. A korszerű orvoslás társadalmi méretekben veti fel és kísérli megoldani egyre növekvő és bővülő feladatait.

Ma az orvoslás közreműködik az emberi társadalom legjelen^ tősebb prpblémáinak a megoldásában, Így például a bioszféra és általában a környezetünk védelmében. Küzd a népbetegségek ellen és az egészség mindennemű védelméért. Az embert és az emberiséget összetett, egységes egésznek tekinti, amelynek megbontása társadalmi és egyéni betegségekhez vezet.

Mindebből következik, hogy Egyetemünk oktató-nevelő munkájában összetetten, színesebben megváltozott és folyamatosan változó módon értékeljük az orvos-beteg viszonyt. Alapvető szempont az össz-társadalmi érdek, amely nem csökkenti, haney inkább növeli a r£gi, klasszikus orvosbeteg modell tartalmát, azét a modellét, amely megkísérelte függetleníteni magát a mindenkori társadalmi viszonyoktól.

c