Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1975-1976
1975. szeptember 10., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Orvosdoktorrá avatás - I. Rektori megnyitó - II. Avatás iránti kérelem előterjesztése (Bors Zsuzsanna) - III. Eskütétel - IV. Avatás - V. Magyar és külföldi hallagatók köszönetnyilvánítása ( Dr. Bors Zsuzsanna és Dr. Nassar Judeh Khamis) - VI. Dr. Gráf Ferenc dékán köszöntője (Ált. Orvostud. Kar.) - VII. "Jahn Ferenc" emlékplakett átadása - VIII. Rektori köszöntő
- 3 -Dr.Nádasi György: köszönetét mond volt évfolyamtársai nevében is az Egyetem vezetőségének, társadalmi szerveinek, egyetemi tanulmányaikhoz nyújtott támogatásért és segítségért. Évfolyamtársainak pályakezdésük alkalmából sok sikert, szép eredményeket és jó egészséget kiván. Dr.Nassar Judeh Khamis: Tisztelt Rektor Ur, Dékán Urak, Tisztelt Egyetemi Tanács, Szeretett Tanáraink, Kedves Közönség! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy éppen az én szeré n-y személyem e esett a választás, hogy az ünnepélyes alkalomból a végzős külföldi kollégáim nevében ünnepi felszólalást intézzek Önökhöz. I Most, amikor búcsút veszünk a szeretett intézményünktől, a dicsőséges múltú Semmelweis Orvostudományi Eg etemtől, hálával és köszönettel teli szÍvvel gondolunk mindazokra, akik a tudomány nemes küldetését fáradozását nem ismerő odaadással látták el. Minket külföldi diákokat a Magyar Népköztársaság pártja, kormánya és népe szeretettel fogadott, otthont adott és mindent ami tanulásunkhoz, nemes feladatunk maradéktalan teljesítéséhez szükséges. Minden segítséget megkaptunk, hogy országaink, népeink fejlődését elősegítsük annak érdekében, hogy minél hamarabb fel tudjuk számolni a múltból, a gyarmati időszakból ránk hagyott elmaradottságot, különösen a mi humánus szakterületünkön, az emberek gyógyításában és testi épségének megÓArásában. Attól a célkitűzéstől vezérelve, hogy országainkban minden rászoru - ló gyógyításhoz jusson, mint a napfényhez. Végezetül engedjék meg, hogy mind a kollégáim, mind a magam nevében szívből jövő köszönetét és örökre szóló hálát mondjak, szeretett Egyetemünk összes dolgozójának mindazért, amit nem hivatalból, inkább hivatásszeretetből, lelkiismeretességből értünk tettek. Csak annyit mondhatunk, végső búcsút nem veszünk, hanem minél többszöri viszontlátásra.
