Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1974-1975
1975. február 14., rendkívüli egyetemi tanácsülés - Gyógyszerész avatás - I. 11 gyógyszerész doktorrá avatása - I/a. Avatás iránti kérelem előterjesztése (Ádám Éva) - I/b. Eskütétel - I/c. Dr. Szász György a Gyógyszerésztudományi Kar dékánja gyógyszerész-doktorrá avatója - I/d. Felavatottak köszönetnyilvánítása (Dr. Ádám Éva) - II. Gyógyszerészjelöltek avatása - II/b. Gyógyszerész avatás iránti kérelem előterjesztése (Molnár Gabriella) - II/c. Eskütétel - II/c. Dékáni gyógyszerésszé avató - II/d. Gyógyszerésszé avatottak köszönetnyilvánítása (Kalmár Gabriella, Schnitzer Ferenc) - III. Dr. Nász István tudományos rektorhelyettes köszöntője - IV. Dr. Szász György dékán köszöntője
4- -ményre akarja felhasználni. Mint az orvosi gyógyitó munka részese, tudásomat csakis az egyén és a társadalom egészségének védelmére és helyreállítására fogom fordítani." Dr.Nász: Kéri Szász dékán elvtársat, hogy a gyógysz ere s'z j e löl teke t avassa fel és oklevelüket átnyuj tani szives legyen. Dr.Szász: Én, dr.Szász György, a Gyógyszerésztudományi Kar jelenlegi dékánja, tanulmányaik és tudásuk elismeréséül önöket gyógyszerésszé avatom és átnyújtom a Semmelweis Orvostudományi Egyetem által kiállított gyógyszerészi oklevelet. Először szóiitja a jeles, jO; közepes és elégséges minősítéssel végzetteket. Dr.Nász: az oklevelet nyert gyógyszerészek nevében Kalmár Gabriella, majd Schnitzer Ferenc kiván szólni. Kalmár Gabriella: Tisztelt Egyetemi Tanács! Oklevelünk "átadásáért fogadják köszönétünket. Eskünkhöz hiven arra fogunk törekedni^ hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem becsületére és magunk tisztességére tudásunkkal és erőnkkel szolgáljuk a közegészségügyet, ezzel népünket és a Hazát. Schnitzer Ferenc: Tisztelt Egyetemi Tanács! Szeretett Szüléink, Kedves Vendégeink, Végzős Társaim! Egyetemünkön évenként megismétlődő kedves ünnepség a végzős hallgatók avatása, egv-egy évfolyam kibocsátása az életbe a munkás hétköznapokba. A mindenkori végzős hallgatóknak, s igy most nekünk, úgy érzem sokkal többet jelent a mai nap egy emlékezetes ünnepi aktusnál. Mostani avatási ünnepséggel nagy eseményhez, életünk komoly fordulópontjához érkeztünk. A mai nappal átlépünk egy küszöbön, amelynek innenső oldalán a boldog, gondtalan diákévek, köztük az egyetemen eltöltött évek felejthetetlen napjait hagyjuk a hátunk mögött, a túlsó oldalon pedig vár maga az élet, a munkánk, a hivatásunk. Az egyetemi évek sok kedves eseménye, de még a tanulással a beszámolókkal járó izgalmak is egyre inkább szép emlékké válnak. Az elkövetkezendő időben élethi-