Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974

1973. szeptember 8., tanévnyitó rendkívüli egyetemi tanácsülés - I. Dr. Antoni Ferenc rektor tanévnyitó beszéde - II. Az elsőéves hallgatók eskütétele - III. Elsőéves hallgatók köszöntése (Dr. Orosz Mihály a KISZ egyetemi Bizottság titkára)

- 7 -Ez az un. elidegenülési folyamat még nálunk is gyakori, még ha nem is olyan általános, mint nyugaton. Az emberek túlnyomó többséginek egy bizonyos korban nincs kihez fordulnia bánatával, életvereségével, problémáival. Az orvosnak azonban mindig készen kell állnia, hogy betegeinek nemcsak testi - panaszait lássa és érezze meg, hanem ha igazán orvosi tevékenységet akar kifejteni, meg kell ismernie és meg kell értenie a beteg egész élet-helyzetét. Ismeretes, hogy nagyon gyakran éppen az ilyen magáramaradottság, az érzelmi kielégületlenség, érzelmi zoláltság az oka a testi panaszoknak is. Minden orvos számára, elsőrendű feladat a betegét egészében látni, mint teljes embert és egész helyzetét megérteni.

Az orvos számára az élet első törvénye a munka. Számára nem lehet semmi sem fontosabb, mint betegeinek nyugodt ellátása. Bármilyen életnehézségekkel kiizködjön is az orvos, a beteggel szemben ennek semmiféle formában megnyilatkoznia nem szabad.

Az orvos hivatástudatával, hivatás-szeretetével komoly társadalmi hatóerő. Az orvos munka-pátosza kisugárzik egész környezetére, minden betegére. Ilyen értelemben az orvos a társadalmi rendszerünk alapját képező munka odaadó végzés5vel az uj embertipus kialakításának lehet komoly elősegitője.

Az orvos mindenkivel szemben azonos magatartást tanúsítson, akár miniszter a beteg, akár segédmunkás. Orvos és beteg között csupán egyféle viszony lehetséges: az orvos és beteg kapcsolata, tekintet nélkül a betegének a társadalomban elfoglalt helyére. A hangnem, amelyet betegünkkel szemben használunk, legyen meleg, emberi, de ne legyen bizalmaskodó, és ne legyen hűvös, vagy túlzottan tartózkodó sem. Az orvos ne legyen szervilis magatartásu magas állásuakkal szemben, de még kevésbé legyen fölényeskedő az élet elesettjeivel szemben. A nyugodt, higgadt, egyszerű, lényegre szorítkozó, minden felesleges udvariasságtól mentes, de ugyanakkor minden nagyképűségtől mentes magatartás gyógyitó hatást ébreszt.

Az orvos egész életét természettudományokkal tölti el. a természettudományokkal való foglalkozás, különösképpen az orvostudományokkal való foglalkozás szinte elkerülhetetlenül a materialista világnézet kialakításához vezet. A dialektikus gondolkodásmód kialakul azokban a hallgatókban, azokban az orvosokban, akik az ismeretanyagot nemcsak megtanulják, hanem azok közötti összefüggéseket szélesebb összefüggésben igyekeznek elsajátítani.

Ami az emberi magatartásukat illeti, ahogy említettem, a nemes emberi vonások kialakítására törekedjenek. Tanuljanak meg türelmesnek lenni, önmegtartóztatónak, megértőnek lenni embertársaik iránt. A beteg ember érzelmileg felindult, megalázott, mert a legdrágább kincse, az egészsége, a boldogságának és örömének alapjai állnak veszélyben és Önöktől várje a segítséget.