Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974

1973. szeptember 8., tanévnyitó rendkívüli egyetemi tanácsülés - I. Dr. Antoni Ferenc rektor tanévnyitó beszéde - II. Az elsőéves hallgatók eskütétele - III. Elsőéves hallgatók köszöntése (Dr. Orosz Mihály a KISZ egyetemi Bizottság titkára)

- 5 -^5-azok értékesítése idegen nyelvismeret nélkül elképzelhetetlen. Éljenek tehát az egyetem nyújtotta nyelvtanulási lehetőségekkel. Használják ki ezt az időt, hogy oroszul és ezen kivül még egy másik idegen nyelven is olvasni, beszélni, imi,tudó szakemberré váljanak.

Az általános emberi tulajdonság követelményeken túlmenően az orvos, fogorvos, gyógyszerész egyénekkel szemben további követelményeket kell támasztanunk, ha azt akarjuk, hogy az orvos valóban megérdemelje az orvos fogalmában rejlő társadalmi elismerést és megbecsülést.

Mindenek előtt az orvos egyéniséggel szemben fokozott követelményt jelent az orvos és beteg viszonya. Az orvos és beteg viszonya az emberek közötti kapcsolatban egyedülálló, semmiféle más emberek közötti viszonnyal nem hasonlítható össze. Minden kis és súlyosabb betegség a megsemmisülés, a soha többé nem levés, a halál komor érzését kelti fel a még oly fegyelmezett betegben is. Ez a beteget teljes lelki nyíltságra készteti az orvos előtt, ha bizalma van orvosában.

Az orvosi tevékenység teljes és helyes betöltéséhez az orvosnak egyrészt mélyreható és megbízható, felidézhető ismeretanyagra, analitikus és szintetikus gondolkozni tudásra van szüksége, másrészt pedig igazi orvosi egyéniségre. A tudás és egyéniség, ez az orvosi hivatás alfája és ómegája. A csak tudás hidegséget, metsző légkört teremt, amelyben megfagy a beteg pszichéje ás ezért menekül előle.

Ma már az orvosi pálya az orvosi műszer és laboratóriumi eszközökkel dolgozik és esetleg a fiatal orvosokban, orvostanhallgatókban azt a téves nézetet alakitja ki, hogy a beteg személyes ismerete nem is szükséges. A beteg személyes igénye az orvossal szemben azonban soha sem szűnik meg. A beteg ember nem változott meg úgy, mint az orvosi gondolkodásmód. A beteg ember ma is a sok évezer előtti ember, akit megszáll a halálfélelem, a teljes kiszolgáltatottság érzése, aki ezért orvosáhol nem, vagy nemcsak leleteket vár, hanem megértést, odaadást. Az orvosi tevékenységben az orvosi egyéniség gyógyszer, amelyet a beteg éppen úgy, vagy talán még jobbon igényel, mint a valódi gyógyszert. Önöknek nem csak az orvosi gondolkodásmódot, laboratóriumi és egyéb műszerek használatát ' és vizsgálatát kell ismerni, hanem megtanulni, hogy mindig figylembe kell venniök a beteg érzésigényeit.