Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974
1973. szeptember 5., kibővített rendkívüli ülés - I. Dr. Zoltán Imre távozó rektor megnyítója - II. Az egészségügyi miniszter beiktatja az új rektort, rektorhelyetteseket és dékánt - III. Az új rektor Dr. Antoni Ferenc felszólalása
- 15 -vagy tanulmányokat folytassanak. Annak a leszögezése mellett hogy az egyetem oktatási tevékenysége nem nélkülözheti a tudományos tevékenységet, a jövőben fokozottabb mértékben kell ügyelni arra, hogy az oktatás és a kutatás arányai inkább az oktatás irányában, mint a kutatás irányában tolódjanak el, illetőleg ha az adott intézet tudományos tevékenysége ténylegesen uj értéket képvisel, akkor a minőségben ol^an beruházásokat is eszközölni kell, ami nem a meglévő helyiségek rovására történik és nem az oktatás, vag^ a gyógyitó munka területét szukiti. Végezetül szeretnék az etikai helyzettel foglalkozni, amelyet egyetemunkönközel sem lehet kielégítőnek mondani. Az etikai helyzet az egyetemen a munka, az együtt működés, a kolleg&litás, emberi kapcsolatok értékes szövevényeit sajnálatos módon súlyosan felszakitotta. item kielégítő az intézeteken belül az intézet vezetői és beosztottak közötti etikai helyzet. Sok helyen a gőgösség és megalázottság - a kiszolgáltatottság alázza meg az oktatóinkat. A hatalom &z intézeten'belül sokrétűen összeszerveződött és fojtogató a levegő. Az intézetek közötti, az orvos és beteg közötti, továbbá az orvos-orvos közötti és orvos- és beoszttott közötti etikai viszony semmiféleképpen sem kielégítő egyetemünkön. Ez a jelenség ma már oda fajul, ho^y az egyes intézetek vezetői nem az Egyetem vezetőitől, hanem felettes hatóságnál saját hatáskörükben járnak el anyagi támogatás, eszközök és egyebeknek az elérésében. Ami természetesen egyik oldalról kedvező, hiszen az egyetem gazdagodik. A baj abból van, hogy lassan mindenki rájön arra, hogy a felsőbb szervekhez kell fordulni, hiszen aki oda fordul, annak sikerült. Ilyen ügyvezetési körülmények között az egyetem osszérdekeinek a figyelembevétele nélküli intézkedések, az etikai helyzetet különösen hátrányosan érintik egyetemünkön. Az egyetemi vezetés, az egyetemi élettel kapcsolatos észrevételek sajná'latos módon nem az egyetem vezetőihez, vagy illetékes gazdasági vezetőihez jutnak el, hanem kerülőuton felsőbb szervekhez, amivel egyet lehet érteni, de sajnálatos módon azok, akik ezeket a tájékoztatásokat adják, elfelejtenek erről beszélni, hogy ők maguk mit tesznek, vagy tettek annak a helyzetnek a megjavításáért, amellyel kapcsolatban panaszt tesznek, vagy felháborodásukat fejezik ki. Az etikai helyzettel kapcsolatban nem véletlen, hogy nem az anyagi juttatásokról kivántam beszélni, hanem elsősorban arról az etikai helyzetről, amelyik az egjik legnagyobb gátja annak, hogy az egyetem szellemi potenciálját az egyetem feladatainak a megoldására tudjuk felhasználni, igénkbe venni.
