Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973
1973. június 20., kitüntetéses doktorrá avató egyetemi tanácsülés - I. Rektori köszöntő - II. Dr. Stefanics János az Ált. Orvostud. Kar dékánja ismerteti a jelöltek érdemeit - IV. Eskütétel - V. Avatás - VI. Dr. Petri Gábor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának beszéde, gyűrűk átadása - VII. A kit. doktorrá avatottak nevében Dr. Tárczy Miklós mond köszönetet
- 7 végképpen eltévedni. A tudomány növekvő fejlődési sebessége folytán egyre nehezebb eligazodni abban, hogy mi a fontos, mi a mellékes, mi a tartósan igaz és mi a múló érvényű. Mégis, no riadjanak meg sem az információk áradásától, sem az emiatti indokolatlan pánikkeltéstől. Ne sokat törődjenek a divattal, de minden valóban új előtt tartsák nyitva értelmüket. Minél többet tudnak, annál könnyebben különböztetik meg a tiszta búzát az ocsutól. Ne felejtsék el, hogy a fiatalságot nemcsak az évek száma teszi, hanem sokkal inkább az ember hajlandósága az új befogadására. Válasszák példaképül a legjobbakat, a logtanultabbakat, a legbecsületesebbeket, a legbátrabbakat, a legönzetlenebbeket. Sohase szűnjenek meg keresni az értelmes és célszerű egyensúlyt az egyéni és a közérdek között és segitsenek abban, hogy ez a kettő azonossá váljék. Igaz ugyan, hogy az orvosnak, aki a mások egészségével foglalkozik, magának is egészségesnek kell lennie, de ne kíméljék erejüket, ha fontos és jó ügyről van szó. A társadalmi haladás egyik legfőbb forrása az az értéktöbblet, melyet nem kizsákmányolás útján, hanem önként, a magunk jószántából juttatunk a közösségnek. Legyenek nagylelküek ebben ne azt adják vissza csupán, amit kaptak a társadalomtól, hanem annál többet. Mostanában gyakran idézik Veres Péternek azt a mondatát, mely szerint "népben - nemzetben kell gondolkodnunk". Hadd menjek tovább egy lépéssel: orvosok lévén - gondolkodjanak emberben, sőt emberiségben. Ez annyit jelent, hogy bár a saját népünk és a saját hazánk mindenki másénál kedvesebb "v h J