Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973

1973. június 20., kitüntetéses doktorrá avató egyetemi tanácsülés - I. Rektori köszöntő - II. Dr. Stefanics János az Ált. Orvostud. Kar dékánja ismerteti a jelöltek érdemeit - IV. Eskütétel - V. Avatás - VI. Dr. Petri Gábor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának beszéde, gyűrűk átadása - VII. A kit. doktorrá avatottak nevében Dr. Tárczy Miklós mond köszönetet

A valóságban az orvos a halálnak som ura, de nem is

szolgája, inkább ellenfele. Küzdelme a halál ellen párviadal, melyben olykor alulmarad, hiszen minden beteg halála az orvos veresége. Az orvosnak a betegség és a halál ellenében csak két hatékony fegyvere van: a tudása és a lelkiismeretes gondossága; mindkettőt szüntelenül élesítenie kell. Erre a kettőre, mint pillérre támaszkodik egész tevékenysége. Az orvos számára a tudás és annak gyarapítása nemcsak ambíció, nemcsak kedvtelés, vagy éppen hiúság dolga, hanem lelkiismereti kérdés, sot conditio sine qua non a képesítés önmagában nem tesz senkit orvossá; a tájékozatlanság, az ismeretek gyarapodásával való lépéstartás elmulasztása több, mint kötelességszegés: bűn az emberekkel szemben, melyre sem mentség, sem bocsánat nincs. Ezért orvosnak lenni nehéz, orvosnak lenni áldozat; hivatásunk hajtóereje a szenvedőkön va ló szánakozás, amely az emberszeretetben gyökerezik. Ez ösztönzi az egyes betegekkel foglalkozó gyakorló orvost, a kísérletező kutatót, a társadalom egészére tekintő hygiénikust és az egészségügyi szervezőt egyaránt. Azt szokták mondani, hogy a tudás hatalom: ez igy is van. De van egy nagyobb hatalom is, mely az előbbit is kormányozza: az emberszeretet, vagy ahogyan Dante irta: "Amor cho muove il sole e le altre stelle - moly mozgatja a napot és a többi csillagokat".