Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1971-1972
1971. november 24., II. rendes egyetemi tanácsülés - I. Miniszteri leiratok - II. Elnöki bejelentések - III. Kitüntetéses doktorrá avatásra javaslat - IV. Az"Egyetemi kutatások legfontosabb elvi problémái" c. tervezet megvitatása - V. Kari gazdálkodást szabályozó tervezet - VI. Tájékoztatás az 1972. évi költségvetésről - VII. Bejelentések, indítványok
^■z.+'vu.ie iíát« SEMMELWEIS ORVOSr’UDOMÁNYI EGYETEM FOGORVOSTUDOMÁKYI KAR Tanácsüléai anyag Javaslat Árkövy Emlékérme kitűnt étéare Az 1972. évi Árkövy Emlékérme kitüntetésre a Fogorvostudományi Kar dékáni elnökségének egyhangú javaslata alapján dr. Kemény Imrét, az orvostudományok doktorát-* a Semmelweis Orvostudományi Egyetem cimzetes egyetemi tanárát terjesztem elő. Az alapitólevél szerint elsősorban az utolsó két évben megjelent kiemelkedő tudományos értékű, stomatológiai tárgykörű mű szerzőjét lehet Árkövy Emlékérmére felterjeszteni. Kemény Imre: Fogpótlástan cimü tankönyve, amely 1971-ben jelent meg, kétségkívül, a magyar fogászati szakirodalom egyik legkiemelkédőbb értékű munkája. Tankönyve elsősorban a fogorvostanhallgatók igényeit szolgálja, de. azon túlmenően a továbbképzéshez is kiváló segítséget nyújt. Az alapismeretek mellett, mind a fix, mind a kivehető pótlások területén ismerteti a. legkorszerűbb módszereket is, és azokat kritikailag értékeli. így az olvasó nemcsak áttekintést nyer a modern protetikai irodalomról, hanem a nagy tapasztalattal rendelkező szerző útmutatásai alapján ismerheti meg a gyakorlat számára legjobban bevált módszereket. A könyv értékét emelik a kitünően megválasztott illusztrációk, a jól érthető rajzos ábrák és fényképek is. Kemény Imre tankönyve, a Fogorvostudományi Kar oktató munkájához értékes segítséget nyújt. dr. Kemény Imre életrajza dr. Kemény Imre 1924-ben szerezte meg orvosi diplomáját. Már szigorló orvos korában élethivatásul választotta a fogászatot, és mindvégig következetesen kitartott mellette, 1928-ban szerezte meg a szakorvosi képesítési. A felszabadulás előtt nem nyilt alkalma tehetségének kibontakoztatására, de 1949-ben már az akkori OTI protetikai tanrendelésének vezető főorvosa lett. Tudományos kutató munkáját ekkor már országszerte ismerték.
