Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1969. szeptember 12., nyilvános rendkívüli ülés (doktorrá avatás)
tattak bennünket kitartásra, állhatatosságra. Az ő mindennapi áldozatos munkájuk teremtette elő tanulásunk nyugodt feltételeit, a sok-sok lemondásért, törődésért, segítségért őszinte szívvel mondunk köszönetét nekik. A kollégiumok sokunk számára pótolták az otthont, biztosították a tanulás és a szórakozás feltételeit. Fogadják ezért köszönetünket a kollégiumok dolgozói és a kollégiumok életében nagy jelentőségű munkát végző KISZ vezetőink. Nem leszek ünneprontó, de engedtessék meg nekem, hogy ez ünnepélyes perceket felhasználjam arra, hogy egy mondat erejéig megemlékezzem azokról, akik munkájának jelentős része van a mai napon ünnepelt sikerekben. Az évek során elhunyt szüléinkre, oktatóinkra emlékezzünk hálatelt szívvel. Tisztelt Pályatársaim! Úgy érzem, mostani pályakezdésünk legfeljebb a 6 évvel ezelőttihez hasonlítható, amikor egyetemünk polgárai lettünk. Akkor, 6 évvel ezelőtt felvételt nyertünk az egyetemre, sokan úgy érezték közülünk, hogy gyermekkori álmai valósultak meg, nyitva áll a lehetőség választott hivatás felé. Most befejezvén egyetemi tanulmányainkat, úgy érzem, nek kevesebb várakozással, izgalommal, lelkesedéssel tekintünk jövőnkre. Bízom benne, hogy pályánk szépségéről alkotott elképzeléseink megvalósulnak majd, csakúgy mint egyéni boldogulásunk terveit is siker koronázza. Csak e kettő harmóniája lehet biztosítéka az eredményes munkának. A lehetőség előttünk áll, a szocialista hazánk egészségügyében az elért sok nagyszerű sikerek mellett vannak még tennivalóink. A magyar egészségügy munkásának lenni nagy megtiszteltetés, de mégnagyobb felelősség is. Egész életpályánkon vezessen bennünket az a tudat, hogy nagy elődök, mesterek nyomdokain járunk. Semmelweis, Markusovszki, Balassa, Korányiak, Hamburger élete, munkássága legyen példaképünk, mestereink példamutatása mellett. Tőlük tanuljunk állhatatosságot, tudásunk gyarapításában, hivatásunk alázattal való szolgálatát és a magyar egészségügynek teljes szívvel való vállalását. Dolgozzunk bárhol, a kutató asztal vagy a betegágy mellett, a körzeti rendelőben vagy a műtőasztalnál, nem fogjuk elfelejteni, hogy munkánknak az ember boldogulását, szebb, jobb életét kell biztosítania. Minden tevékenységünk princípiuma lesz a régi mondás: Salus aegroti Suprema lex: a beteg üdve a legfőbb törvény. Dr.Hünlich Axel: Tisztelt Rektor Ur, Tisztelt Egyetemi Tanácss, Tisztelt Professzorok, kedves Vendégek és kedves Évfolyamtársaim! Örömmel teszek eleget annak a kedves kötelességemnek, hogy a Német Demokratikus Köztársaság most felavatás-
