Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1970. február 18., III. rendes egyetemi tanácsülés
13 -H} Az is nyilván félreértés eredménye lehet csak, hogy a Kar állástfoglal az ellen az elképzelés ellen, hogy technikus vezethesse a gyógyszertárat. Ilyen elképzelés azonban nem is szerepelt. A gyógyszertári gyógyszerészi munkakör számára okleveles gyógyszerészt képzeltünk el, azonoan nem magasabb fokú egyetemi képzéssel, hanem megfelelő, az igényeket Kielégitő főiskolai, vagy felsőfokú technikumi képzéssel. A Rektori Tanács megítélése szerint az Egyetem Tanácsának a Kar állásfoglalásával szemben nincs módja más álláspontot képviselni, más képzési tervet kidolgozni. Aggályát azonban fenn-tartja a jelenlegi képzési formával szemben és kötelességének érzi ezt a véleményt nemcsak az egyetemen belül, de felettes szervei előtt is kifejteni, nevezetesen, hogy a gyógyszerészképzés jelenlegi formá0a nemcsak a társadalom és a tudomány jelenlegi igényeinek nem felel meg, hanem okozója is a Aaron fellelhető számtalan problémának. Ugyanakkor a dékánhelyettes, -^andula professzor váratlan halála a Gyógyszerésztudományi Karon a közvetlen káderproblémákat olyan mértékben megnehezíti, hogy az Egyetemi Tanács helyesnek tartja a jelen időszakban az Egészségügyi Minisztérium segitsegével a közvetlen problémák megoldására koncentrálni. Szükségesnek tartja ugyanakkor az egyetemi Tanács a gyógyszerészképzés reformjának napirenden tartását, hogy ezt megfelelő időpontban végleges javaslat elkészítése érdekében újból tárgyalni tudja. Knoll: Egyetért az előterjesztéssel, azt helyesnek tartja. Radnót: A gyógyszerészhallgatók problémába rendkívül széleskörű. Nem látszik kívánatosnak ma már erre a pályára menni és ez rányomja bélyegét a hallgatóságra. Minden tekintetben, tanulmányilag és politikailag is vegyes a hallgatóság. Erre a karra azok Jelentkeznek, akik mindenáron diplomát akarnak nyerni. A másik kérdés a karon tanuló hallgatóság kérdése, akik érzik, hogy nem stabil a helyzetük. Felvetődik bennük az a gondolat, hogy kell-e egyáltalán olyan sokat tanulniuk, mert ismerik későbbi munkakörüket. A probléma nemcsak egy tárcára tartozik. Ezt a jelenlegi képzést egy középfokú képzésre kell átdolgozni. Ezek a kérdések tisztázatlanok és tárcaköziek, javasolja, hogy a rektor és a dékán tárgyaljanak a minisztériummal ebben az ügyben és ne várjunk vele. Ha a most megürült tanszékre megfelelő embe'r kerülne, ez nagy segítséget Jelentene. Nem tudna most állást foglalni abban, hogy il,yen vagy ol„.an képzés legyen, de hogy a bbleriiegi képzéssel probléma van, az biztos. f T
