Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970

1969. november 9., ünnepi tanácsülés

— 22 — Amikor mi oktatásról beszélünk, nemcsak a szakmai ismeretek átadását értjük ezen, hanem az emberré nevelést is. A mi egyetemünknek nemcsak feladata, hanem célja is, hogy a falaink közül kikerülő orvosok, fogorvosok, gyógy­szerészek ne csak szakemberek legyenek, hanem kommunista szakemberek is. Ezt a feladatot teljesíteni pedig tudatos tevékenység nélkül nem lehetséges. Ezért szoktunk mi ok­* , T ■ tatásról "és" nevelésről beszélni, hogy hangsúlyozzuk ezt a tudatos tevékenységet s nem pedig azért, mintha kétsé­geink volnának az oktatás és nevelés elválaszthatatlan- ' t egysége felől. Oktatóink egyre inkább megértik ezt a kö­telezettségüket és egyre inkább teljesitik is. Az egyetem arculatának sokféle vonásáról emlékez­­hatnénk még meg, de félek, hogy már igy is túlságosan igénybevettem szives türelmüket. Ezért még csak egy kér­désről szeretnék szólni, az egyetemen folyó tudományos ku-4 tatómunkáról. Hazánkban az orvostudományi kutatás bázisai mindig az egyetemi intézetek voltak és igy van ez ma is. A tudo­mányos munka egyes kiváló tudósok tehetsége, egyéni áldozat­­készsége eredményeképpen egyetemünkön egész történelme során magas színvonalú volt. Nagy orvostudósaink közül név szerint is volt módom megemlékezésemben többet felsorolni. Ezek a nagy emberek azonban úgy folytatták kutató munkáju­kat, hogy ahhoz központi, egyetemi, vagy éppen állami támogatást soha nem kaptak, a kutatás objektiv feltételeit

Next

/
Thumbnails
Contents