Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1969. november 9., ünnepi tanácsülés
ségéért, anyagi helyzetének javításáért kellett, hogy küzdjön, de még a magyar nyelv polgárjogáért is az egyetemen. Az 184ö-49-r évi szabadságharc bukása után az országra nehezedő politikai elnyomás nemzetünk egész kulturális életét hallgatásra Ítélte és ez, természetesen, évtizedekre vetette vissza az egyetem fejlődését is. Csak a század utolsó évtizedeiben kerülhetett sor az egyetem és az orvosi kar már említett fejlesztésére, amelynek feltételeit ekkorra a viszonylagos politikai konszolidáció és az ország gazdasági fejlődése teremtette meg. Csak ekkor juthattak valamennyire érvényre a XIX. század nagy magyar orvosainak elképzelései, mint Balassáé, Markusovszkyé, Korányié és Bókayé, hogy csak néhányat említsek közülük, akiknek nevéhez fűződik a modern magyar közegészségügy megszületése s ezen belül az orvoskar többé-kevésbé mai kereteinek kialakulása. A viszonylagos nyugalom azonban nem tartott sokáig. Alig készültek el az orvosi kar intézményei, kitört az első világháború. A háború alatt az orvosi kar elnéptelenedett. A hallgatók és az oktatók nagy része katonai szolgálatot teljesített, a klinikák lényegükben a hadsereg tartalékkórházaivá váltak. Érdemleges egyetemi életről szó sem lehetett, még kevésbé az egyetem fejlődéséről. A vesztett háború után a függetlenné vált, de elszegényedett országban, az elcsigázott népben az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság csillantotta meg a felemelkedés reményét. A tanácskormány ezer gondja közepette is talált időt és módot arra, hogy az egyetem és
