Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970

1969. november 9., ünnepi tanácsülés

- 10 -Ezt fogalmazta meg József Attila 1937-ben:

"Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely hitetlen, csodára vár, nem elegendő, hogy kifcessék föl kéne szabadulni már!"

A felszabadulást az ország és az egészségügy is, nehéz körülmények között érte meg. A Budapesti Orvostudományi Kart is súlyos károk érték. Az egészségügyi dolgozók, a munkások áldozatkészsége azonban viszonylag gyorsan úrrá lett a súlyos helyzeten.

Az egészségügyi ellátás egyre kiterjedtebbé vált, megindult a harc a népbetegségek, a járványok ellen.

Ezzel együtt növekedett az orvosok társadalmi megbecsülése. Az első Országgyűlés képviselői között ott vannak az egyetem professzorai is.

1951-ben pedig az orvoskar önálló egyetemmé alakul.

A jubiláló Budapesti Orvostudományi Egyetem ma már olyan társadalom számára képezi az orvosokat, gyógyszerészeket, amelyben megszűnt a kizsákmányolás, az életszínvonal és a kulturális színvonal állandóan emelkedik, az egészségügyi ellátás pedig kiterjed az ország minden lakosára.

Az egyetem olyan társadalom számára képez orvosokat és gyógyszerészeket, amely az elmúlt negyedszázad alatt többet tett a tömegek szociális viszonyainak megjavítása, az egészségügy fejlesztése, a nép egészségi állapotának ^avitása, érdekében, mint előtte más rendszerek egy évszázad alatt.

Az egyetem olyan társadalom számára képezi az orvosokat és gyógyszerészeket, amelyben az egyetemek hallgatói az ország lakossága minden rétegének legtehetségesebb, legrátermettebb fiataljai közül kerülnek ki.

Megszűnt a társadalmi korlát, amelyről Korányi Sándor és József Attila sorai szólnak és a szocialista egészségügy alapelvei egyre tökéletesebb megvalósítását szolgáló törekvés mind nagyobb felelősséggel kellett és kell hogy eltöltse az egyetem oktatóit és dolgozóit.