Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969
1968. szeptember 7., tanévnyitó ünnepség
sében is figyelemmel kiséri. Az elmúlt tanév második félévének végén már értékelte is a határozat óta eltelt időben bekövetkezett eseményeket. Az értékelés általában pozitiv volt, ami számunkra további biztatást jelent, és nem kevesebbet, minthogy eddig megtett lépéseink helyesek és jó irányba mutatnak. A határozat és az értékelés szellemében kivánok az elmúlt tanév tevékenységéből néhány kiemelt fontosabb kérdéssel foglalkozni. Tevékenységünk középpontjában, természetesen az oktatás és a nevelés kérdése áll. Voltéiképpen nem helyes oktatásról és nevelésről beszélni, hiszen ez a két fogalom egymástól elválaszthatatlan. Aki oktat, akarva, nem akarva, nevel is. A szakmai ismeretek átadása közben az oktató egész magatartásával, tanitási módszereivel, kifejezésmódjaival, szóval cseleárdeteinek minden részletével, akaratlanul is nevelő'hatást gyakorol tanítványaira. A nevelésről mi azért beszélünk mégis, mint önálló tevékenységről, mert azt kívánjuk, hogy ez a nevelés ne önkénytelen legyen, hanem tudatos és határozottan azt a célt szolgálja, amelyet a kommunista szakemberképzés fogalmával határozunk meg. Magától értetődik, hogy ilyen értelemben vett nevelésről csak akkor beszélhetünk, ha oktatóink meggyőződése, világnézete számukra is természetessé teszi, hogy olyan szakembereket kell képezniük, akik a szocialista, vagy éppen a kommunista társadalomban is megállják helyüket. Miután mindenütt, de különösen az egyetem sajátos viszonyai között a vezetők felfogása és magatartása alapvetően befolyásolja a munkatársakét, nevelésünk eredményessége elsősorban attól fog függni, miként tudjuk megválasztani vezető állású szakembereinket. Egyetemünkön a neveles még meglevő hiányosságainak egyik oka éppen az volt, mint arra a már idézett határozat is rámutatott, hogy a vezető állásba történő kinevezéseknél hosszú időn át kisebb politikai igények érvényesültek, mint a középszintű kinevezéseknél és előléptetéseknél. Jó meggyőződéssel állapíthatjuk meg, hogy ebben a tekintetben az utolsó két evben, de különösen az elmúlt tanévben jelentős lépéseket tettünk előre. A legutóbbi professzori kinevezéseknél, ill. a javaslatba hozott személyek kiválogatásánál a szakmai és politikai szempontok egyenlő súllyal estek latba és újonnan kinevezett professzoraink szakmai és politikai szempontból egyaránt megfelelnek a velük szemben joggal támasztott magasabb igényeknek.- 2 -
