Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969
1969. február 15., nyilvános rendkívüli (gyógyszerész avató) tanácsülés
/fro dés, gyakran könyöklés, hajlékony gerinc, stb./ és még sok más jól ismert tényező dönti el. Feladatukat tekintve gyakorló szakemberekként fognak dolgozni a nép egészségügyéért. Széles körben elterjedt az a vélemény, hogy az elméleti munka követeli a legnagyobb értelmi képességét. A gyakorlati .jellegű tevékenységet rendszerint kevésbé éles-elmélet igénylőnek tekintik. Ez az álláspont, mint Tyeplov akadémikus hangsúlyozza nagymértékben egyoldalú. A gyakorlati tevékenység gyakran csakugyan kisebb követelményeket állit az értelem elé, mint az elméleti munka, de néha másként is állhat a dolog. Már Arisztotelész is észrevette, hog?r a gyakorlati munka bizonyos mértékben bonyolultabb az elméletnél. A gyakorlatnak fel kell használnia /sajnos legtöbbször nem igy van/ az elméleti, tehát az általános ismereteket éppúgy, mint a konkrét, az adott helyzetet illető ismereteket. A gyakorlati ember munkája közben soksz r nehezebb körülmények között van, mint az elméleti. Gondoljanak arra, hogy a gyakorlati ember pl. néha kénytelen messzemenő követelményekkel járó határozatokra jutni anélkül, hogy a csalhatatlan előrelátás valamennyi feltételével rendelkeznék. Az elméleti embernek joga van tévedni, a gyakorlati ember a hibáért, vagy a hibák sorozatáért nemegyszer pályájával, szabadságával, vagy éppenséggel életévei fizet. Amint látjuk itt a vagy-vagy megoldás nem járható ut. Az igazság az, hogy asak az elméletileg megalapzott gyakorlati munka lehet eredményes. Az elmondottakat Dumas a nagy francia iró igy fogalmazta meg: "Amikor a szellemi munka^ nem a legmagasabb hivatás, akkor a leghitványabb mesterség." Kedves Gyógyszerész Kollegáim! Önök egy szép, de sokszor kellően még nem becsült hivatás részeseivé lettek. Ez a hivatás is nagyszámú kiváló embert adott már az emberiség egyetemes tudományának. Legyenek büszkék arra, hogy gyógyszerész volt a svéd Scheele, aki a klórt, a báriumot, az oxigént és még igen sok elemet, vegyületet fedezett fel. Sertörner, aki a morfint, Marggraf, aki a répacukrot, Böttger aki a porcellánt fedezte fel, Kabay János, akinek morfin kivonási eljárása ma is világszabadalom. Önök is tudják, hogy még sokáig folytathatnám a sort, de az idő sürget. Végül az utolsó kérdés az, hogy miként lehetnek leginkább hasznára családjuknak és társadalmunknak? Ha szakmai tudásukat a szocialista közegészségügy szolgálatába állitják /értékes tagjaivá válnak a dolgozók társadalmának/, akkor eleget tesznek szüleiknek, oktatóiknak és a néppel szemben fennálló kötelezettségüknek. Ez az az ut, melyre a mai napon rá kell lépniük és erről nem szabad eltávolodniuk. Befejezésül Egyetemünk Vezetősége nevében kivánom, hogy munkájukban találják meg az örömet, családjukban a boldogságot és társadalmi munkájukban pedig az érvényesülést és a sikert.
