Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969
1969. február 15., nyilvános rendkívüli (gyógyszerész avató) tanácsülés
4 Rektor: kéri dr.Pandula Egon dékánhelyettes elvtársat, hogy a jelölteket avassa fel és oklevelüket átnyújtani szíveskedjen. Dr.Pandula; Én, dr.Pandula Egon, a Budapesti 0rvo3tudománvi Egyetem tanára és a Gyógyszerésztudományi Kar jelenlegi dékánhelyetteae, tanulmányaik és tudásuk elismeréséül Önöket gyógyszerésszé avatom és átnyújtom a Budapesti Orvostudományi Egyetem által kiállított gyógyszerészi oklevelet. /Pandula professzor kézfogással adja át az oklevelet a kitüntetéssel, jeles eredménnyel, majd jó-, közepes, és elégséges eredménnyel végzett gyógyszerészeknek összesen 103 fő./ Rektor; az oklevelet nyert gyógyszerészek nevében Soós Gyöngyvér majd Morzsányi Éva kiván szólni. Soós Gyöngyvér: Tisztelt Egyetemi Tanács! Oklevelünk átadásáért fogadják köszönetünket. Eskünkhöz hiven arra fogunk törekedni, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetem becsületére és magunk tisztességére tudásunkkal és erőnkkel szolgáljuk a közegészségügyet, ezzel népünket és a hazát. Morzsányi Étoa: Igen tisztelt Egyetemi Tanács, Drága Szüléink! Kedves Vendégeink! Életünknek olyan eseményéhez érkeztünk, amelyre hosszú éveken keresztül készültünk. Fiatal gyógyszerészként rátérhetünk az útra, amelyet elétünk céljául választottunk, arra az útra, amely szakterületükön belül az emberi egészséget hivatott megóvni. ígérjük, hogy hivatásunkat mindig mély humanizmussal és szeretettel fogjuk végezni. Az a négy és féléves időszak, amely a mai nappal lezárul, mindannyiunk életének eddigi legszebb szakasza volt, még akkor is, ha igen sok tanulással és munkával járt, hiszen hivatásunkra készültünk. De tudjuk azt is, hogy mindehhez saját erőnk nem lett volna elég. Köszönetünket fejezzük ki államunknak és dolgozó népünknek, akik kiképzésünk anyagi terheinek nagyobb részét viselték. Erre mindig hálával fogunk gondolni és munkánkat úgy fogjuk végezni, hogy kiérdemeljük az előlegezett bizalmat. Drága Szüléinknek az egyetemi évek éppen olyan nagy fáradságot és megterhelést jelentettek mint nekünk. Mindig mellettünk álltak, amikor türelmetlenek, fáradtak voltunk, segítettek, amikor energiánk kevésnek bizonyult az újabb akadályok leküzdésére. Ezt, ha meghálálni nem iá tudjuk, hálásan köszönjük és soha xiem felejtjük el. Magyon sokunknak igyekezett a szülői ház melegét pótolni a kollégiumok közössége és vezetői.
