Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969
1968. szeptember 7., tanévnyitó ünnepség
- 8 -Műszerezettségünk hiányossága azonban azzal a veszéllyel fenyeget, hogy lemaradunk az egészséges versenyben, ami nem csak a magyar kutatásnak, de az egyetemes orvostudománynak is nagy kára volna. Ezért az Egyetemi Tanácsnak szándékában van ezt a helyzetet feltárni és támogatást kérni ahhoz, hogy technikai elmaradottságunkat rövid időn belül egy külön erre a célra szánt keret segítségével felszámolhassuk, Ezt követően a költségvetésben a tudományos kutatás céljaira biztosított támogatás elegendő lesz nemcsak a szinvonal megtartására, hanem a fejlődés biztosításához is. A továbbiakban az egyetem néhány szervezeti kérdésével kivánok foglalkozni. Az elmúlt tanévben jelentős lépéseket tettünk az egyetem vezetői hatásköri kérdéseinek tisztázására az intézkedési jogkörök decentralizációja érdekében. Az egyetemi tanács attól a meggyőződésétől indíttatva, hogy a karok ügyeit a leghatékonyabban és a legnagyobb hozzáértéssel a dékánok intézhetik, a tanszékek ügyeit a professzorok, határozott intézkedéseket hozott. Ezek az intézkedések arra irányulnak, hogy a demokratikus centralizmus elve úgy érvényesüljön, hogy minél kevesebb felülről jövő központi beleszólás történjék az egységek ügyvitelébe, értve ezen a karokat éppúgy, mintatanszékeket. Az intézkedések, amelyek a hatáskörök decentralizálására vonatkoztak, időben találkoztak a gazdasági irányítás uj módszerének bevezetésével. Az uj gazdasági meechanizmus azon kivül, hogy uj lehetőségeket biztosított számunkra a gazdálkodás területén, azt is lehetővé teszi, hogy a hatáskörök decentralizációja ne legyen papir intézkedés, hanem a felelős vezetőknek tényleges jogokat is biztositson. Mindez, természetesen, nem csak jogokat jelent, hanem a vezetők felelősségét is megnöveli. Az egyetemi tanácsnak nem volt kétsége aziránt és az elmúlt időszak tényei bizonyítják is, hogy a karok és tanszékek élén álló professzoraink szivesen vállalják ezt a felelősséget és jogaikkal kellő hozzáértéssel élnek. Első tekintetre talán különösnek tűnik, hogy a gazdaságirányítás uj módszere egyetemünkre, egy felsőoktatási intézményre is éreztetheti hatását. Ha azonban meggondoljuk, hogy az egyetem az ország egyik legnagyobb költségvetési szerve, amely évi több, mint 300 millió forintos előirányzattal működik, világos, hogy a gazdálkodás módszere számunkra sem közömbös. Az uj gazdasági mechanizmus már egyetemünkön is érezteti előnyeit a gazdálkodásban. tr
