Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. szeptember 9., rendkívüli tanácsülés
- 5 -A nevelés még meglévő hiányosságainak másik oka oktatási rendszerünkben rejlik. Hallottuk, hogy mindhárom karon érvénybe léptek a reformtervek. Ez jó és komoly eredmény. Jó az is, hogy fogorvostudományi és gyógyszerészkaron a tantervek bevezetése megnyugvást váltott ki az oktatók és hallgatók körében. De senki sem tekintheti közülünk a reform-tantervek életbelépését úgy, hogy oktatási rendszerünk fejlesztését befejeztük volna. Az oktatási reformok sohasem érnek véget. A tudomány és a társadalom fejlődik és elsősorban az egyetemi oktatásnak kell követnie ezt a fejlődést, de be akarja tölteni hivatását. A Pártbizottság határozata is egyértelműen feladatunkká teszi oktatási rendszerünk továbbfejlesztését. A fogorvoskari és a gyógyszerészkari oktatás távlati szakmai célkitűzése, mint a határozat megállapítja, még ma sem tisztázott teljesen. A fogorvostanhallgatók tudják, hogy a fogorvosoknak ma még kevés reális lehetőségük van a szakmai továbbképzésre és további specializálódásra, ami nem fokozza lelkesedésüket. A gyógyszerészképzéssel kapcsolatban pedig meg lehet állapitanunk, hogy sem a gyógyszertári munka, sem a gyógyszerészképzés nem követte azt a fejlődést, ami a gyógyszerellátás terén az egész világon bekövetkezett. Mindezek alapján az oktatási reform ezen a két karon csak korlátozott eredményeket érhetet el, ami napirendre tűzi az oktatási rendszernek nemcsak továbbfejlesztését, hanem esetleg alapvető megaltoztatását is. Az általános orvostudományi karon a reform tanterv bevezetése több eredményt hozott, de az oktatás egyik alapvető ellentmondását itt sem oldhatta meg. Ez az ellentmondás abban rejlik, hogy mig az un. elméleti tárgyak gyakorlati oktatása megfelelően folyik, addig éppen a klinikai tárgyak oktatásában nem érvényesülnek kellően a gyakorlati követelmények. A betegágy melletti oktatás, amely pedig ennek a gyakorlatnak a lényege, a legtöbb klinikai tárgy vonatkozásában nem kielégítő. Sh
