Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1968. június 5., IV. rendes egyetemi tanácsülés
M ■ J__l mmmm—■- 5 -Vezetése alatt intézetéből öt professzor tett látogatást hazánkban. A magyar daganatkutatást minden eszközzel támogatja. Szoros kapcsolatot tart fenn a londoni magyar követséggel és szakmai kérdésekben tanáccsal szolgál, A Magyar Tudományos Akadémia 1967-ben választotta tiszteletbeli tagjává. Dr.P.G.SzorKijev professzor 1893-ban született. Mikrobiológiai témakörön belül parazitológus és epidemiológus. 1944. óta a SZUOTA renöes/bagja. 1919. óta tagja a pártnak, 193^, óta a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma, Malária, Orvosi Parazitológia és Helmintológiai Intézetének igazgatója. Tudományos munkássága a septicus angina, japán encephalitis, malária, moszkitók elterjedésének, a kanyaró elleni védőoltások, stb. területére terjed. Kétszeres őztalin-dijas. 1946-ban munkatársaival együtt a szovjet gramicidin kidolgozásáért és a gyakorlatba való széleskörű bevezetéséért, 1952- ben a malária elleni küzdelem módszerének kidolgozásáért - ami a Szovjetunióban e betegség jelentős csökkenéséhez vezetett - Lenin rendet kapott és több szovjet érdeméremmel és érdemjellel van kitüntetve. Többször volt Magyarországon és a magyar tudósokkal közvetlenül is gyümölcsöző kapcsolatokat létesitett. A Magyar Tudományos Akadémia 1960-ban választotta tiszteleti tagjává. Dr,P,K.Anohin professzor A SZTJTA ÉS SZUOTA rendes tagja. 1898-ban született, 1926-ban avattak doktorrá a Leningrad! Orvostudományi Egyetemen. 1926- 1930-ig Pavlov tanítványaként működött Leningrádban. 1930.óta egyetemi tanéj?, eredetileg Gorkijban, majd Moszkvában. 1946- 49. években a SZUTA Moszkvai Fiziológiai Intézetének igazgatója. Jelenleg, 1955. óta a Szecsenov Élettani Tanszék vezetője a Moszkvai I.sz.Orvostudományi Intézetben. 1930-ban egy uj kombinált szekréciós motoros feltételes reflex módszert dolgozott ki. Nemzetközi figyelmet keltettek a harmincas évek közepén végzett kutatásai a periféria és köz- ' pont dinamikus kapcsolatairól, idegi hetero-regonerációs kísérletek alapján. A második világháború idején eredményesen foglalkozott ideg« sérülések pathologiájával és azek regenerációs lehetőségeivel. 1948-ban fogalmazta meg először az idegrendszer funkciós fejlődésére vonatkozó újszerű elméletét a ‘’szisztenogonezisről". Erre vonatkozó merész elképzeléseit a dogmatikus kritika egy*1 ideig ellenségesen fogadta, de Anohin professzor nehéz viszonyok között konzekvensen kitartott tudományos meggyőződése 7588/68 I
