Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1968. június 5., IV. rendes egyetemi tanácsülés
Farkas: A rektor által elmondottakhoz kapcsolódva közli, hogy e kérdésben eléggé megoszlottak a vélemények a hallgatóság körében is akárcsak a kari tanácsban. A vizsgát már letett hallgatók között az a közvélemény alakult ki, hogy kb. a kérdezettek fele helyesli a módszert, másik fele nem helyesli. Azok, akik mindenből jó eredményt értek el, a módszer ellen voltak, a rosszabb tanulók pedig mellette. Érveik nem is annyira a vizsgára vonatkoznak, inkább azzal érvelnek, hogy másképp kell tanulniuk egész évben-akkor, ha ilyen módszerrel vizsgáznak. Ez arra kényszeríti őket, hogy ne az életnek, hanem az iskolának tanuljanak. Nem abban a sorrendben kell az ismeretekről számotadniuk, mint ami az anyag elsajátításához szükséges. Nem elvileg van kifogása a módszer ellen, hanem az a probléma, hogy eddig nem sikerült úgy megoldani, hogy jobb tanulást eredményezett volna a hallgatóknál. Egyetért ezért az oktatási rektorheiyettes álláspontjával. Más tantárgyaknál esetleg a szóbelivel párhuzamosan, kísérletként alkalmazhatjuk ezt a módszert és a későbbiekben ismételten visszatérhetünk erre a problémára. Knoll: A módszer modern, nem régen kezdték. Elsősorban kényelmes, de legalább egy olyan komoly vizsgám mint a szigorlat, a személyes kontaktus elhagyása nem szerencsés. Ugyanakkor az a véleménye, hogy ez a fajtájú ismeretanyagfelmérés jó szolgálatot tehet évközben részanyagok beszámoltatása formájában, negyedéves vizsgán, ami a gyakorlatvezetők munkáját - ha helyesen alkalmazzák - megkönnyíti. Az Egyesült Államokban, Franciaországban is alkalmazták ezt a módszert. Tanulmányozta az Egyesült Államokban több egyetem életét. Az volt az általános vélemény ott, hogy elsősorban kényelmes, ott emiatt alkalmazzák. Semmiképpen nem lenne helyes, ha ezt a módszert mellőzni kellene az egyetem életéből. Fel kell használni ennek értékeit, előnyeit abba a munkába, hogy felmérjük a hallgatók tudását, de nem szabad kiszorítani ennek a módszernek egy olyan komoly szigorlatnak a lehetőségét, ahol a hallgató és vizsgáztató személyes kontaktusa alakul ki, mert csak az ad teljes képet az emberről, mint egészről, márpedig az orvosi tudás egy komplex valami és csak "igen-nem"-es válaszokkal nehéz megfelelő véleményt alkotni a jelöltről*4
