Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. szeptember 1., kibővített rendkívüli ülés
- 13 -erre is szükség van - hanem elsősorban abból, hogy az egyetemet érdeklő kérdésekben önálló véleménye legyen és ezt terjessze felügyeleti hatósága elé. Meggyőződésem, hogy ilyen módon nem nehezítjük, hanem könnyitjük az Egészségügyi Minisztérium munkáját és elősegítjük közös feladataink megoldását. A határozat fontos feladatának minősiti az egyetemi vezetők hatáskörének bővítését, tehát a hatáskör lebontását a demokratikus centralizmus elveinek szem előtt tartásával. Ez a követelmény»megítélésem szerint, a hatáskörök pontos meghatározását teszi szükségessé a rektortól a professzorokig. Ebben a tekintetben egyetemünkön az egyetem fejlődésének szükségszerű következményeként sajátos helyzet alakult ki. Az egy-karu egyetem dékánjából lett a több-karu egyetem rektora, amiből önként következett, hogy a rektor magával vitte a dékáni hatáskört szinte teljes egészében, de legalábbis olyan mértékben, hogy a rektor és a dékánok hatásköre elmosódott. Elősegítette ezt az a körülmény is, hogy a dékánból lett rektor huzamosabb időn át ugyanaz a személy volt. Az utóbbi években e tekintetben észlelhető javplás, ez még azonban távolról sem kielégítő. Magam az Általános Orvostudományi Kar dékánjaként igyekeztem az idevágó kérdések tisztázására, magától értetődik azonban, hogy erre a rektornak több lehetősége van, mint a dékánoknak. Ezért kötelességemnek tartom, hogy a hatáskörök tisztázását, a rektorheíyettesek, dékánok, professzorok intézkedési jogkörének bővítését előmozdítsam. Ami a professzori hatáskör bővítését, tehát a tanszékek hatáskörének növelését illeti, tudatában kell lennünk annak, hogy ez a kérdés káderpolitikánk egyenes függvénye. Az intézkedési jogkör lebontása a professzorokig csak -akkor lehetséges, ha a professzorok szakmai és politikai szempontból egyaránt megfelelnek a követelményeknek. A határozat szelleméből következik, de a gazdaság hamarosan életbelépő uj irányítási módjának is megfelel az a követelmény, hogy ügyvitelünket egyszerűsít süli. Az utolaó esztendőkben erre vonatkozóan is történtek kezdeményezések. Az eredményeket azonban még távolról sem tekinthetjük kielégítőknek. Meggyőződésem, hogy anélkül, hogy a fennálló rendelkezéseket a legkisebb mértékben is^ sértenénk, saját hatáskörünkben is sokat tehetünk a hivatali bürokrácia csökkentésére, ami bizonyosan az érdemi munkának is hasznára lesz. Tisztelt Tanács, kedves elvtársak ! mint mondottam, csak néhány elvi szempont említésére kívántam szorítkozni, és még csak e tekintetben sem törekedhettem teljességre. Azt hiszem azonban, ezek az elvek a lka Ima sale arra, hogy az uj összetételű Egyetemi Tanács ezeket szem előtt tartva megfelelően folytathassa
