Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1968. január 10., össztanári értekezlet
Ha az I.Gyermekklinikának meg lesz állapítva pl.50.000 ápolási nap a 80 %-os számitás figyelembevételével és ha ennél kevesebbet teljesit, ennek megfelelően történik az elvonás. Ha a budapesti egyetem 1 millió felett teljesiti az ápolási napot, akkor a Minisztérium a túlteljesítésre pótelőirányzatot ad, ha a klinikák többet teljesítenek, akkor pluszként kapják meg az erre eső változó költséget. A nyelvtudás! pótléknál nem az a probléma, hogy a Minisztérium részéről a szabályozás nem történt meg, hanem az, hogy annak fedezete a mindenkori bérfejlesztési kerettől függ. Itt az egyetemnek kell elhatároznia, hogy ebben az irányban meddig megy el elvileg és gyakorlatilag, mit tud adni a bérfejlesztési keretből nyelvtudási pótlékra. Úgy tudják, hogy más terüle/teken se nagyon széles alapokon alkalmazták ezt, mert n‘em volt meg az anyagi fedezet. Ökrös: örömmel halották rektor ur előterjesztését és remélik, hogy a gazdasági vezetők segítségével a kezdeti nehézségeket átvészelik. Nagyon élesen mutatott rá Babies professzor arra, hogy az egyetemi épületek kopottak, hozzátenné, nemcsak kopottak, hanem zsúfoltak is. Az elméleti intézeteket szeretné kiemelni. Minden elméleti intézet vezetője jól tudja, hogy ma már korszerűtlenek ezek az intézetek és nagyon zsúfoltak. Saját intézete már megépülésekor is szűknek bizonyult a tanszék számára, súlyosbodott a helyzet akkor, amikor kénytelenek voltak helyetadni a II.Kórbonctani Intézetnek. Kérdezi a gazdasági vezetéstől, hogy távlatban gondolkozva, van-e valami lehetőség arra, hogy az elméleti intézetek helyzetén javítsanak egyes intézetek máshova történő elhelyezésével, vagy egy elméleti tömb létesítésével. Van-e erre lehetőség, anyagi fedezet és mikorra várható az az összeg, ami az elméleti intézetek fejlesztésének célját szolgálja. Prof.Juhász: Az uj gazdasági intézkedések valóban nagyon sok lehetőséget teremtenek a jobb munkafeltételek kialakításához. Ebből annak megvalósitását lehet látni, hogy felszámolja az egyetemi dolgozóknak a gazdálkodással kapcsolatos közönyösségét, rejtett tartalékokat mobilizál és a dolgozókat érdekeltté teszi a gazdálkodásban. Az automatikus felújítással kapcsolatos 20 millió vonatkozásában lenne konkrét kérdése. Ez is lebontásra kerül-e az intézetekhez, mert ebben az esetben nehéz lesz nagyértékü műszereket beszerezni. Uj funkciók fejlesztésénél uj műszerek beszerzése milyen mechanizmus szerint történhet? A bérszámfejtést az intézetek végzik-e? Mivel az uj gyógyszerek sokkal drágábbak, mint a használatban lévők, miként lehetne központilag tartalékolni egy bizonyos összeget, a gyógyszerkeret szükségszerű alkalmi kiegészitééére?
