Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1968. január 10., össztanári értekezlet
- 5 -• A Gömöri professzor által említett 30 millió megítéléséért kemény harcot folytatott az országgyűlés szoc.bizottsága, megszavazták úgy, hogy ebből 20 millió központi elosztásra, 10 millió a tanácsok 'részére áll rendelkezésre, Jó volna, ha a Minisztérium jelenlévő képviselői elérnék, hogy ezt az orvosegyetem kapja meg teljes egészében, annál is inkább, mert Budapesten 30 éve nem épült uj intézmény, az egyetem van a legjobban elkopva. Az interkaláréval kapcsolatban hosszú vita volt, először 9 %-vól volt szó, a Pm. igen nehezen egyezett bele a 6 %-ba és csak 2-3 év múlva lehet arra számítani, hogy ez 3 %-ra csökkenjék. A konkrét feladatok közül az egyetem által most kiadott áru-utalvány /u.n.belső pénz/ rendszer/ elég jelentékeny munká ró a tanszéken a gondnoki hivatalokra. Miután ezt eddig a belső szervek végezték, ha itt a státusok száma nem csökkent, akkor ez nem lesz gazdaságos dolog. Ha csökken, akkor ezeket az állásokat az egyes intézetek megnövekedett munkájához kell adni. Felhívja arra is a figyelmet, hogy ezt a bont könnyű hamisítani. Helyes, hogy a selejtezésnél is változás történt. Régen csak azokat a műszereket lehetett kiselejtezni, amik tönkrementek, holott egy nem nagyon korszerű, de még használható pl. röntgengépet nem gyógyítást szolgáló intézetben lehetett volna működtetni, de ezt nem lehetett átadni, mert az intézet nem kapott helyette újat. Jó, hogy ez a módszer megszűnik, rövidebb idő alatt és kevesebb kötöttséggel fog lebonyolódni a selejtezés. Tekintve, hogy 1968. takarékossági év lesz, felhivja a figyelmet olyan lehetőségekre, ahol takarékoskodni lehet, pl. a betegeket mindjárt beérkezésükkor kézbevenni, a műtéteket lehetőség szerint előbbrehozni. Helyes volna, ha az intézetek figyelmét ezekre a lehetőségekre felhivnák a saját kerettel történő gazdálkodás eredményessége érdekében. fin Pékli: Az eddigiekben legtöbbet az interkaláré kérdését érintették. Ez a legtöbb problémát okozó kérdés. Felvet egy-két gondolatot, amely reálisabban világítja meg annak lehetőségét, hogy ilyen körülmények között is az egyetem gazdálkodását minden zavar nélkül meg tudja oldani. Egyrészt az interkaláré tömegét biztosítja az u.n. terhelési tartalék különbözet, ez kb. 1-.2-1.4 millió forintot jelent éves viszonylatban, ami azt jelenti, hogy minden munkaerő dolgozik, csak a munkaerő minősége, a besorolás milyensége tér el. A másik része az interkaláré megtakarítás lehetőségének, hogy kb. 60.000 munkanap esik ki egy évben betegség cimén az egyetemen. Ennek a visszapótlása /ha 1:1 vesznek is figyelembe/ alacsonyabb bérszinten történhet, ha a helyettesként alkalmazandó munkaerő fiatal, nem ugyanazzal a bérrel kerül alkalmazásra. Ez az egyetem vonatkozásában /1966-os tapasztalat alapján/ 1.2 milliós differenciát ad. ./.
