Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. november 9., tudományos ülésszak (NOSZF 50. évforduló)
- 8 -9 IA tudományos munka elismerése tükröződik abban, hogy egyetemünk vezető tudósai között hatan tagjai, hárman levelező tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának. A klinikai orvostudomány művelésének - a gyógyítást is beleértve - nemes hagyományai vannak egyetemünkön. A szegény, elmaradott országnak is akadtak mindig kiváló orvos egyéniségei, akiknek neve, iskolája ismert volt európaszerte, hogy a sok közül csak Balassa, Tauffer, Fodor, Hőgyes, Korányi nevét emlitsem. Klinikáink, ill. a klinikákon dolgozó munkatársaink egyre méltóbbá válnak nagy elődeikhez. Eredményeiket a tudományos kutatással kapcsolatban emlitett okból itt sem kivánom részletezni, de azt hiszem, szerénytelenség nélkül állapíthatom meg, hogy klinikáink eredményeikben nem, legfeljebb felszerelésükben maradnak el a hasonló külföldi intézetektől. Ez a körülmény pedig csak emeli nem egyszer.úttörő munkájuk, uj utakra mutató eredményeik értékét. A felszabadulás óta klinikáink munkája uj színnel gazdagodott, éspedig azzal, hogy mindinkább nagyobb szerepet töltenek be az u.n. területi gyógyítómunkában. Nagy klinikáink ágyainak jelentős része áll a főváros, ill. az ország sajátos beteganyagának rendelkezésére. A klinikákon a régi klasszikus jéróbeteg rendeléseken kivül a területi munka igényeit ellátó rendelők is létesültek. Ezen felül speciális, elsősorban konziliárius jellegű rendelések is folynak, amelyekre a betegeket az egész ország területéről küldhetik be az orvosok és az egészségügyi intézmények. Ezzel az ujrendszerü munkával az egészségügy egységének elvi alapján egyetemünk szerves részévé vált az országos hatáskörű gyógyításnak és megelőzésnek. Az egyetemen folyó kutatás és gyógyitás eredményességét tudományos, állami és társadalmi szerveink is magasra értékelik. Ez az elismerés mutatkozik meg abban, hogy az egyetem munkatársai között 20-an rendelkeznek a tudományok doktora, 123-an a tudományok kandidátusa
