Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1966. szeptember 10., doktorrá avató rendkívüli tanácsülés
- 7 -34 esztendő után befejeztük egyetemi tanulmányainkat. 6 éven keresztül élveztük népünk bizalmát, tanáraink, professzoraink, szüléink gondoskodó szeretetet. Ha azért öltöztünk valamennyien ünneplőbe, hogy bennünket, a legifjabb doktorokat köszöntsenek. Pedig a jelenlévők közül nem minket illet az ünneplés, hanem nekünk kell köszönetét mondani Önöknek, Mem felejtettük el és nem is fogjuk soha elfelejteni drága szüléink segitségét^ azt a sok, naprólnapra értünk hozott áldozatot, mely nélkül célunkat soha nem érhettük volna el. Még fülünkben cseng professzoraink, oktatóink tanitó szava, mellyel fáradtságot nem kiméivé igyekeztek átadni tudásuk legjavát és hivatásunk minél jobb teljesítésére készítettek elő bennünket. Ha valaha azt mondják majd, hogy jó orvosok, szakmák tudói vagyunk, a dicséret nemcsak nekünk, de Önöknek is szól. Emlékszünk még, hogy 6 év előtt kissé elfogodottan, kevés tudással, de nagy lelkesedéssel kerültünk az egyetemre - még gyerekek voltunk. S hat év múlva - milyen rövid idő, ha visszagondolunk rá - 6 év alatt sikerült annyi tudást magunkba^ gyűjtenünk, hogy orvosok lehettünk. Jellemünk, gondolkodásunk, egyéniségünk is tovább formálódott az egyetemen. A pártszervezet irányításával, mi KISZ.esek azt tüztük célul magunk elé, hogy jó szakemberekké, kommunista szak* emberekké váljunk. Magunkévá tettük a materialista világnézetet, a dialektikus gondolkodásmódot, annak biztosítékát, hogy meglévő tudásunkat megfelelően hasznosítani tudjuk. Egyetemünk Pártszervezetének, KISZ szervezetének, a közösség jellemformáló erejének köszönhetjük, hogy közülünk számosán, mint szocialista erkölcsű kommunisták hagyjuk el az alma mater falait. Tanulmányaink során mindvégig magunkon éreztük államunk, népünk gondoskodását. Élveztük a kitüntető bizalmat, az áldozatos anyagi gondoskodást. Most rajtunk a sor, A legnemesebb, leghumánusabb hivatást választottuk, a beteg ember gyógyítását, szenvedéseinek enyhítését, ígérem, hogy méltóak leszünk a bizalomra, s a kétezeréves Hyppokratesi eskü és a hazánkhoz valé hűség szellemében mindent megteszünk Maz emberért, az ember javára." Rektor: megköszöni dr.Kollin Éva szavait és felkéri a most felavatott fiatalokat, hogy a KISZ zászlaját adják át a VI.évfolyam képviselőinek, /zászló átadás./ Rektor; következő napirendi pontunk a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség kitüntetéseinek átadása. Először Pőcze Lajos elvtárs, a KISZ Budapesti Bizottságának titkára, eredményes egyetemi tanulmányaik mellett kiváló KISZ munkát végzett hallgatóknak aranykoszorus jelvényt adományoz, majd a KISZ Egyetemi Szervezete legmagasabb kitüntetéseként Veres Judit titkár elvtársnő "Dr.Jahn Ferenc" emlékplakettel jutalmazza a kiváló hallgatókat. Felkéri Főcze Lajos elvtársat az aranykoszorus jelvények átadására.
