Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1967. március 15., ünnepi tanácsülés
- 9 -/119 Rektor: kéri Préda István és Bodnár András távollétében helyettes megjelent feleségét, hogy az Egyetemi Tanács határozatáról szóló oklevelet, a vándordíj kicsinyített mását és az 1.000-1,000.-Pt-os pénzjutalmat vegyék át. /kitüntetések átvétele/ Rektor; mindhárom nyertes hallgatónknak örömmel gratulál és kívánja, hogy az eddig elért szép eredményeket mind a tanulásban, mind a sportban továbbra is tartsák meg és gyarapítsák. Eelkéri a KISZ szervezet képviselőjét, hogy az uj nyertesek névtábláját a vándordijak talapzatára helyezze el, /névtáblák elhelyezése/ Egervári Márta; a kitüntetettek nevében! Igen tisztelt Rektor Ur! Igen tisztelt Egyetemi Tanács! Kedves Vendégek! A nemzet ünneppé avatta március 15-ét a szabadságáért harcoló magyar ifjúság emlékezetére. Az ifjúság ezen ünnepén a Budapesti Orvostudományi Egyetem Tanácsa jutalmazza azokat, akik, ma békében, tanulással készülhettek fel orvosi hivatásukra és sportolással válhatnak az egyetemes emberi kultúra teljes részesévé. Meghatottan állok most Önök előtt, mert nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy köszönetét mondjak az Igen tisztelt Egyetemi Tanácsnak azért, hogy a sportoló egyetemi ifjúságból a tanulmányi és sport eredmények alapján hármunknak Ítélte oda: az "Egészséges, edzett test az alapja a magasfoku szellemi kultúrának" elnevezésű örökös vándordijat az 1966/67.tanévre. Hálás köszönetét mondunk ezért az Igen tisztelt Rektor Urnák, az Igen tisztelt Egyetemi Tanácsnak, az 0SC Elnökségének, a Testnevelési Tanszéknek, a KISZ Bizottságnak. Hálásak vagyunk oktatóinknak, edzőinknek és szüléinknek, akik minden segítséget megadtak tanulmányaink és sportolásunk egyeztetéséhez. Nagyon hozzu az ut, amig az ember jó orvossá válik, de keserves az az ut is, amig az ©bérből válogatott sportold lesz. A sport megtanítja az embert szenvedélyesen egy célért küzdeni, aminek előnyös visszahátása van egyetemi tanulmányaink folyamán is. Európa országain végig robogott velünk a vonat, Porto Alegretől Tokyoig bejártunk egzotikus tágakat, de az orvostanhallgató maradéktalanul sohasem élvezhette az utazást, mert mindig végig kisérte a vizsgák elkötelező tudata. Nehéz évek vannak mögöttünk, de azt hiszem mindhármunk nevében mondhatom, ha újra kezdenénk, ismét csak igy csinálnánk: igyekeznénk egyeztetni a jó tanulást a jó sportolással. Jól tudjuk, hogy a vándordíj elnyerése
