Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1967. február 15., III. rendes egyetemi tanácsülés
- «5 -If III. Dr.RÉVÉSZ GYÖRGY 1915-ben született. Orvosi diplomájának kelte 1939. Szakorvosi képesítését 1946-ban szerezte. 1939-42-ig a Bródi Kórház és a Horthy Miklós Kórház fül-orr-gégészeti osztályán dolgozott. 1942-44-ben a Szabolcs . utcai kórház fiil-orr-gégeosztályán, 1945~5o-ben a Rókus Kórház, 195o-. 51-ben az István Kórház orr-fül-gégészeti osztályán működött alorvosi,. adjunctusi minőségben. 1951 óta az l.sz.Honvéd /Tiszti/Kórház fül-orrgégészeti osztályát vezeti, orvos-alezredes. 1962-65-ben a Magyar Fülcrr-gégetársaság /Szakcsoport/ főtitkára volt. Tagja az ETT Eül-orrgégeszakbizottságának, a Fül-orr-gégegyór. ászát c.lap szerkesztőbizottságának, a MOTESZ Áudiologiai Szekciójának alelnöke és tagja a Nemzetközi Audiologiai Társaságnak. - Kitüntetései: a haza Szolgálatáért arany fokozata, Szolgálati Érdemérem /kétizben/, Erdeipes Orvos., az Egészségügy í^iváló Dolgozója. 1945 óta az MSZMP tagja, - Nős, két gyermeke van. Dr.hévész György tudományos munkásságát 34 nyomtatásban megjelent és . 5 megjelenés alatt lévő publikációja dokumentálja. Egyaránt foglalkozik a fül-orr-gégészet és a phonetika területének kérdéseivel. Az orr-régészet területén vérzett kutatásai és megfigyelései részint hazai, részint külföldi szaklapokban jelentek meg. Igen tanulságos a., háborút követő évben hazánkban észlelt parencephalitis csoportba tartozó encephalitis japonica, e nálunk nagyon ritka betegség részletes ü klinikai diagnosztikai és kórszövettani feldolgozása. A tonsilla góckérdéssel kapcsolatos kísérletes és matematikai—fizikai módszerekkel . végzett kutatásai se ;itségével a mechanikai és anatómiai tényezők jelentőségét igazolta. Kimutatta, ho"y palatoglossus és palatpharyngeus izmok minden nyel és i actus alkalmával 0,6 ípg/őáí nyomást fejtenek ki a . tonsillák belsejében lévő gennyreservoirra. További kísérletes vizsgálatai alapján közli, hogy a nyelés alkalmával a szájüregben 130 Hgmm nyomás.lép fel, amely a tcnsilla elületére 0,22 kg nyomásfeszültséget jelent. Az izmok által kifejtett nyomással együtt ez legkevesebb 0,8 kg—nyi lökést jelent a tonsillák tartalmára. Exact módszerekkel bizonyított vizsgálatai a tonsilla góckérdés klinikuma szempontjából is lényegesnek és a problémát uj oldalról világítják meg. Részleges his tol orgia i ás klinikai tanulmányban számolt be a garat fib** roepitheliomáiról, az oa?rüregi neurinomákról és a syneipitalis meningo— kelekről. 'A gége prae^cancerosus folyamataival foglalkozik az 1948-ban 764.
