Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. február 15., nyilvános rendkívüli (avató) tanácsülés

- 9 -elsődleges példaképük. De necsak a legnagyobbak jelentsenek példát. A becsületes, fáradtságot nem ismerő, több évtizedes munkát végző ezer­nyi győgyszerésztársuk s főleg a ma itt kitüntetett 50, ill. 60 éves diplomával rendelkező elődjük jusson eszük­be, amikor a mindennapos munka közepette uj lendületre, lelkesítő eszmére lesz szükségük. Mi úgy Ítéljük meg, hogy munkájuk nagyon sokrétű lesz. A szükebb értelemben vett gyógyszerészi tevékenység mellett elsősorban toxicológiai ismereteiket tudják majd hasznosí­tani és gyümölcsöztetni, főleg vidéken, - és az egészség­­ügyi felvilágositás szép hivatását is vállalniok kell. Tisztelt Egyetemi Tanácsülés! Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszer­vezetének elnöksége és valamennyi magyar egészségügyi dol­gozó nevében szeretettel és őszinte tisztelettel gratulál­jak gyémánt és aranydiplomás kollegáinknak, erőt és jó egészséget kivánva. Az elnökség külön jókívánságait hoztam a mai najjon doktori elmet elnyert kollegáknak. Kívánjuk, hogy tudományos mun­kásságuk továbbra is sikeres legyen. Végül Önöknek is gratulálok kedves fiatal gyógyszerészek és azt kivánom, hogy találják meg a munkában és életükben mindazt a szépet és jót, ami hivatásukkal együttjár. Rektor; megköszöni dr.Gazdag Imre elvtárs felszólalását, majd megtartja záróbeszédét. Kedves felavatottak, kedves vendégeink! A gyémánt és az uj diploma közötti 60 év szakemberei lényegileg 3 nemzedék vettek részt mai ünnepi tanács­ülésünkön. ügy vélem, hogy elsősorban az itt többségben lévő gyógyszerészeket illetik az avató ünnep zárószavai. A jubileumi és a vadonatúj diploma kiadása közötti több mint félévszázados időhöz nyilván legtöbbünkben felveti azt a gondolatot, hogy hová fejlődött ezalatt a gyógy­szerészet és az orvoslás egész tudománya. Az ut valóban nagynak látszik. A gyógyszerészet, az orvosi és fogorvosi hivatás tartal­mában ugyanúgy változott meg, amint az ember hatása alatt egész környezete. A rét és a liget egyre kevésbé a her­­bák, balzsamok és kenőcsök termehelye, hanem vagy inten­zív, belterjes gazdálkodási terület, vagy ugyanolyan in­tenzív kirándulóhely. A gyógyszert nem ott szedik már füvekből, hanem laboratóriumokban szintetizálják. Ilyen változás mellett nyilvánvalóan maga a patika és a patikai munka is átalakul. Egyrészt a gyógyszer legtöbbször csak készáruként átmenő anyagot jelent a patikában. Ez a gyógy­szerészi munka színvonalát csökkenti. Másrészt azonban a gyógyszerész az egészségügyi munkának a népszerű fel­világosítástól a tudományos kutatásig terjedő skálájá­ban egyre jobban beépül, ezért a látóköri követelmények vele szemben egyre emelkednek. L

Next

/
Thumbnails
Contents