Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1966. május 30., nyilvános rendkívüli (avató) tanácsülés
- 5 -ban megirták mindazt, amit ismerni kellene ahhoz, hogy helyesen éljünk és cselekedjünk. Az akkorára már j’avakorban árt király azonban visszaadta a müvet rövidités céljából, mert úgy érezte, már nem lesz ideje a teljesség áttanulmányozására. A rövidités 10 év alatt elkészült, de az öregkor küszöbén az uralkodó újabb kivonatos munkát rendelt el, annak elkészülésekor még rövidebbet, azután egyetlen kötetes összefoglalást. Mire azt is hozták a tudósok a tudásra váró király haldoklótt. Ekkor kérésére az egyik öreg tudós három szóban összefoglalta az emberiség történetéti születünk, szenvedünk, meghalunk. Kétségkívül ez a legrövidebb történelmi összefoglalás. A három sző azonban az emberi életnek oljmn szakaszait és sajátosságait emeli ki, amelyek egészségügyi segitség nélkül alig hagyhatók. Segitünk az adott gyógyszerrel a vajúdáson és az agónián, de segitünk a kettő közötti szenvedésen is. Segitünk, ha hivatásunk magaslatán állunk, aminek magassága azonban attól függ, hogy a tudósok alkotta könyveket hogj^an vettük birtokba. Önök a kötetek^hosszú sorozatait tanulmányozták^át. A helyes cselekvéshez ás élethez megkapták az útmutatást. így remélhető, hogy megfelelő bölcsességgel fogják egészségügyi munkájukat végezni. E munka a szenvedés leküzdésének egyik tényezője. Az emberi szenvedés leküzdése pedig nagjr és nemes feladat, amelyet csak hivatástudattal és áldozatkészséggel lehet jól végezni. Másoknál a szenvedés látása általában C3ak részvétet idéz elő, az egészségügy dolgozóiból jóval többet kell kiváltania: akaratot és bátorságot, hogy teszünk valamit ellene. A szenvedő emberen akar segiteni a gyógyszerész, fogorvos és orvos. Valamennyi képzett diplomásunk a szenvedést^akarja enyhiteni. Kivánom, hogy hivatásukat jól gyakorolják. Mindennapi feladataikat jól végezzék, hogy elnyerjék kartársaik elismerését és a szenvedő emberek háláját. Hozzátartozóik szeretete az Önök eredményei és sikerei nyomán gazdagodjék megbecsüléssel ás büszkeséggel. Mindazt elérhetik munkával, tudással és emberséggel. Ezzel a kívánsággal és reménnyel zárom mai avató tanácsülésünket . Budapest, 1966. május 30. /dr.Sós József/ rektor
