Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1966. március 15., ünnepi tanácsülés
1966.március 15. a Budapesti Orvostudományi System Tanácsának ünnepi tanácsülése. Rektor; nyilvános, ünnepi tanácsülésünket megnyitja, üdvözli az Egyetemi Tanács tagjait, Egyetemünk professzorait, tanuló if juságunkat és minden kedves vendégünket. Az ünnepi tanácsülés első napirendje: "Megemlékezés 1848, Március 15-ről". Sajnálattal bejelenti, hogy Tóth Dezsőné elvtársnő megbetegedett és igy a meghívótól eltérően az emlékbeszédet: dr.Cserhalmi Lívia elvtársnő, a KISZ Végrehajtóbizottság tagja tartja. Pelkéri beszédének megtartására. Er.Cserhalmi Livia: Tisztelt ^yetemi Tanács! Március 15-e minden évben arra a tavaszra emlékeztet minket, amely 118 évvel ezelőtt, a megújulás, az ébredés friss szelével érintette meg Európa népeit. Köztük volt hazánk is, még a feudalizmus téli álmát alvó Magyarország. Tavaszi forradalom volt ez, ifjúi lelkesedés, a kor, a haladás üzenetét megértő fiatalok tüze hevitette. Ee ott volt mögötte a reális valóság, a polgári átalakulásra megérett, feudális társadalmi rend megszüntetésének történelmi szükségszerűsége. A múlt század 40-es éveiben Európa országainak többsége még a polgári forradalom előtt állott. A kettős elnyomás alatt sinylő Magyarországon is, ahol az elavult hűbéri viszonyok megbéklyózták a gazdasági, társadalmi, szellemi fejlődést, ahol az elemi szabadságjogok sem voltak a nép birtokában, - szükségessé vált a polgári átalakulás, - És ahogy európaszerta kigyultak a forradalom tüzei, melyek a feudalizmus korhadt vázát gyújtották fel,- igy hazánkra is átcsapott a láng. A magyar nép 1848-ban visszhanggal felelt a haladás szavára, és március 15. esős délelőttjén a kor eszméiért, a polgári szabadságjogokért, függetlenségért küzdő népek sorába lépett. Mert az 1848-as forradalmak , - Franciaország kivételével, ahol a nemzeti állam már korábban megvalósult -, mindenütt a nemzeti egység létrehozásáért, a nemzeti függetlenségért vívott harccal fonódtak egybe, A polgári fejlődés elengedhetetlen feltétele volt ez Magyarországon is, és az elmúlt évtizedekben az 1848-as forradalomnak ezt az oldalát torzították el leginkább, és használták fel nacionalista, soviniszta uszításra. Március 15. nemzeti ünnepünk, de azt ünnepeljük ezen a napon, hogy a magyar nép is bevéste nevét a világtörténelembe, mint az adott időszakban a társadalmi fejlődésben élenjáró, azért forradalmi harcot vívó, áldozatokat vállaló nép. A polgári forradalmak szlnfóniájában a mienk egy akkord volt, a magyarság nemzeti függetlenségéért vivott harca egy mozzanat abban a harcban, amelyet az emberiség a világszabadságért viv, és amely szabadság a kommunizmusban valósul meg. A Petőfi által megálmodott világszabadság nem jöhe-
