Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1966. február 12., nyilvános rendkívüli tanácsülés
10 A közös felelősséget komolyabban kellene venni és egymás munkáját hatásosabban támogatni. A tévedésmentes vényirás az orvos kötelessége, de a tévedésmentes olvasás és kiadás a gyógyszérészé. Ha a köztudat szerint is alig olvasható receptet a gyógyszerész hibásan olvassaí a felelősséget megfelezi az orvossal, vagy fogorvossal. Ez a beteg iránti felelősség nagy integráló tényező és gyakrabban és határozottabban kellene mindhárom fakultásunkban erre a figyelmet felhivni. Amikor haj van az együttműködésben, rendszerint kiderül, hogy nemcsak a tételes szakismeret elégtelen, hanem egyúttal az életre, a felelősségre való nevelés hiánya is megállapitható. Nagyobb felelősségérzet mellett kevesebb a hiba még hiányosabb tudás esetén is. Ennek felismerése feltétlenül kényszerit bennünket arra, hogy az egyetem ne csak oktasson, de neveljen is. Hibáink sajnos éppen ezen a téren ütköznek ki. A szűk szakmai működés terén a munka zömét összes egészségügyi szakembereink általában jól végzik. De emberi gyengeségeink miatt a tudás igazsága és a tett igazsága nem mindig jár együtt, Figyelmetlenség, a törődés nem eléggé szilárdsága, a felelősség súlyának fel nem ismerése lefékezi a tudás teljes igazságának és pontosságának kifejtését. Szilárd ember kell az ismeretek jó alkalmazásához. Ez a szilárdság jelentős mértékben neveles kérdése, sőt világnézeti neveles kérdése, hiszen az emberekért élés, a másokkal törődés, a másokon segités, a felelősség vállalása: világnézetünk egyes elemei. Ezekre nevelnünk kell. A nevelő munkát ezért kívánja egyetemünk az oktatás mellett fokozni. Korunk természettudományos szelleme számunkra a nélkülözhetetlen alap. Ehhez ragaszkodnunk kell. Azonban nem szabad túlértékelni sem a tudományt. Nem válhatunk ön teltekké a tudomány értékelésében. Be kell látnunk, hogy gyakran a számszerű adatok sem megbizhatóbbák, mint pl. a költők meglátásai. Korunkban a polarizálódás e vonatkozásokban is nagy fokú. A tárgyilagos, számokkal kifejezhető felmérés iránti igény növekedett, de ugyanakkor az életjelenségek szubjektív megítélésének élessége is fokozódott. Az ifjúság általában hajlamos szubjektív igazságérzésén át állás tfoglalni. Másrészt azonban az életben fokozódik a tudományos elemzésekből eredő, a matematikailag is kifejezhető törvényszerűségek alkalmazása. A számítógépek kapacitását az intufcio versenytársaként kezdik alkalmazni, holott nem ez a feladatuk. Hiba az, hogyha nem a maga helyén alkalmazzuk a matematikai értékelést és a psychés megítélést. Nekünk, akik az emberek egészségi állapotába avatkozunk be, mindezekkel tisztában kell lennünk. Nemcsak a tudomány adta ismeretek, de a nevelés adta kötelességtudat, áldozatkészség, emberszeretet, gondosság és etikus magatartás révén is kell szolgálnunk a ránk szoruló betegeket. Ebben nem lehet különbség orvos, fogorvos vagy gyógyszerész között. Mint mon tams egységbe fen bennünket a betegért való felelősség. Ezt
