Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966

1966. január 15., nyilvános rendkívüli (doktorrá avató) tanácsülés

- 6 -4 3 2,

legesebb kóresetek és ezzel járó feladatok felismerése és jó ellátása fog Önöknek nagy örömet okozni. Ilyen feladataikra lesznek büszkék. Ilyen eseteket fognak emlegetni a kartársak előtt. Ezek jó ellátása fogja önbecsülésüket növelni. Kudarcaik pedig átmeneti letörést okoznak, de nagyon remélem, hogy az önképzés iránti törekvést is.

Egészségügyi munkánkban alapvető magatartásunknak kell lenni: ebből a bajból, ebből a válságból kisegítjük, kihozzuk ezt az embert. Mi nem érthetünk egyet művészek és filozófusok egy részének azon elvével, hogy a válság az élettel jár. Tudjuk, hog nyugati kulturfilozóf iái áramlatok az élet, az emberi működés minden területére kihatva a válságot a lét velejárójaként tüntetik fel. Ezzel a felfogással talán éppen az orvosi szemlélet áll legjobban szemben, mert ez azt állitja, hogy semmiféle válság sem természetes, azt meg kell oldani és minden szakadék ból ki kell menteni az embert. Ez a minden körülmények közötti gyógyításra törekvés hivatásunk talpköve. Vét hivatása ellen az a fogorvos és az az orvos, aki lazábban fo^ja fel kötelességét. Vét az ilyen doktor a beteg ellen, sajat maga ellen és az egész egészségügy ellen is. Rontja a gyógyításba vetett hitet és ezzel a gyógyítás eredményét is, mert a bizalmatlankodók nem mennek idejében kezelésre.

Helytállásunkkal kapcsolatban gondoljuk át, hogy hirünk a társadalomban nagyon változatos. Vannak, akik rendkívüli megbecsü léssel, túlzó elismeréssel is nyila tkoznak, de vannak, akik az orvos-, fogorvos társadalmat a leganyagiasabb foglalkozási ágnak tartják. Eyilván a szélsőséges vélemények egyike sem reális. Az emberek emberi hibákkal rendelkeznek egyik foglalkozás ban éppúgy, mint a másikban.

De két dolgot a nem eltúlzott emberi hibával kapcsolatban is meg kell gondolnunk. ígyik az, hogy a rossz vélemény oka rendszerint bizonyos emberek helytelen magatartásából származik. Egy-egy orvos-, fogorvos hibája rendkívülivé, már egy hivatásra visszaütő jellegűvé válhat. Talán egy irodalmi példát mondok erre. Közismert, hogy Moliere több müvében tette nevetségessé a haszonleső orvost. Ennek eredete az, hogy tüdőbeteg volt és rossz tapasztalatokat szerzett több kezelőjével kapcsolatban. Szomorú tapasztalatait tetézte, hogy házigazdája is orvos volt. Daquin ur, a dúsgazdag házbér uzsorás, a király bizalmi orvosa, az orvostudományt kisajátitó önző orvos is növelte Moliere ellenszenvét. Be kell látnunk, hogy korának néhány orvosa vele szemben olyan magatartást tanusitott, hogy annak keserűsége már három évszázadra kihatott, nyilvánvaló a példából, ho^y munkánk rosszul végzése és magatartásunk kifogásolhatósága rajtunk túl hat, messze hat és a saját, vagy kartársaink jó munkájával szemben is bizalmatlanságot kelthet.

A másik meggondolandó tény hibáinkkal kapcsolatban a következő: Minden foglalkozá3ban van sikertelenség is. A művésznek van nem remekmű munkája. A jó iparosnak is van selejtje.