Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1965. március 15., rendkívüli nyilvános ünnepi tanácsülés

3

Ságvári Endre, Sztáron Sándor és sok-sok más fiatal emlékének, akik cselekedeteikhez igen sokat merítettek 1848 eseményeiből.

Harcuk nem volt hiábavaló. Elérkezett 1945, amikor a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat és reálissá válhatott a magyar nép álmainak valósággá válásba. Most, amikor készülünk hazánk felszabadulásának 20, évfordulója megünnepléséé, amlókeznünk kell az azóta megtett útra azért is, mert 1848 követelményeit ez időszakban hajtottuk végre és ennek lezárása után a polgári forradalomnál magasabb forma, a szocialista forradalom végigviteléért dolgozunk Olyan társadalmi rendszerben élünk, amelyben a munkásosztály van hatalmon, szövetségben a paraszt sággal. Minden a dolgozó nép érdekében történik, a párt irányitásával, vezetésével*

A szocialista forradalom célkitűzései közé tartozik a társadalmi rendszerünk megerősítése, a dolgozók életszínvonalának állandó, folyamatos növelése, a kultúrának mindenki számira történő biztosítása és az új, a szocialista embertípus kinevelése.

Ha a haladásért harcolók, a magyar élet szenvedélyes vizsgálói tárgyilagosan körülnéznek hazánkban, észre kell venniök, hogy eltűnt az "ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál" a nyomoróság világa.

És e fejlődésben a legfőbb érdekelt az ifjúság, 1962-ben a 8 osztálynak megfelelő iskolát és középiskolát 1938-hoz képest annak négyszerese, egyetemet és főiskolát kb. 5-szöröse végezte el, 1938-ban kb, 1600 orvos és gyógyszerész hallgató tanult Magyarországon, 1962-ben kb. 6?00, Hazánkban minden ötödik ember tanul.

Egyetemünkön v nehézségeink és problémáink ellenére- kommunista szakemberképzés folyik. Dolgozóink és hallgatónk többsége cselekvő részese napi életünknek. Korunk,cselekedeteiben is haladó emberei tudják, hogy a Magyar Népköztársaság letéteményesen és folytatója 1848 hagyományainak.

Ma emlékezni kell arra, hogy nincs külön tudományos haladás és külön társadalmi haladás. A haladás egy és oszthatatlan. Korányi Frigyes, Markusovszky Lajos, Semmelweis Ignác és a többi XIX, században élt nagy magyar orvosok élete és munkája ezt bizonyltja. Az orvosnak készülő fiatalok példaképei, a magyar orvostudomány e nagy úttörői, a haladás úttörői is voltak. Ok a haladó és reakciós társadalmi erők küzdelmében nem a tudós semlegességének harmadik útját választották, nem tekintették a tudományt elefántcsonttoronynak.