Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1964. február 13., nyivános rendkívüli tanácsülés
12 -/1.93 Hazai Imlturtörténelmünk kiemelkedő patikus alakja pl. Tömörkény István a kiváló iró, muzeológus, régész és ujságiró, akinek megbecsülése ma igen magasra emelkedett. Másik a festő Csontváry Kosztka Tivadar, akinek a legujabbkori festészetben nemzetközi jelentőségét a legnagyobbak között emlegetik. Azonban a gyógyszerészek legáltalánosabb érdeme nem az, hogy kult űrt őrt éne Imi nagyságok nőttek ki soraikból, hanem az, hogy a nép körében a kultúra közvetlen terjesztői, akik kulturális magatartásukkal, igényükkel, mindig kép*^ viselték a haladást, a magasabb szintű életet, az olvasás szeretetét, a zenebarátságot, stb. Ez a szerepük különösen a magyar falun igen nagy. A patika tisztasága pl. az a közegészségügyi eszmény, amelyet a tanyai ember becsül és tiszteletben tart. Ez a magatartás fontos láncszeme a higiénés haladásnak. Ebből az eszmény jellegüségből azonban ered egy sajátos következmény, amelyre egyszer rá kell világítani. A gyógyszerész a beteggel, vagy annak hozzátartozójával legtöbbször sajátos szituációban és psychés helyzetben találkozik. Az orvos már felirta a gyógyszert, a beteg és hozzátartozói túl vannak az első nagy szorongáson, most általában némileg lehiggadva váarkozó állásponton vannakí Lesz-e eredménye a gyógyszernek ? Ebben az időpontban a gyógyszerész minden megnyilvánulását, még enyhe arcjátékát is élénken figyelik. Abból következtetést vonnak le. A gyógyszerész borús kifejezéséből gyakran pesszimista, derűsebb kifejezéséből optimista következtetésre jutnak, bár e kifejezéseknek semmi közük a recepthez. Előfordult, hogy a gyógyszerész homlokráncolását a vény kiváltója később úgy kommentálta, hogy bizalmatlan vol az orvosi rendeléssel szemben. Pedig nem volt semmi állásfoglalása és nem is lehetett. De abban a szituációban az ijedt laikusok könnyen félreértenek mindent. Nehéz a gyógyszerész helyzete ilyenkor. Sok megértés, önuralom sőt bölcsesség kell ahhoz, hogy valaki ilyen psychologiailag nehéz helyzetben mindig jól állja meg helyét. A gyógyszerésznek nemcsak jó szakembernek kell lenni, hanem jó lélekbúvárnak és nevelőnek is. Csak ig^ tud a betegség miatt megrendült emberekkel helyesen bánni. Gondoljanak erre, amikor pályájukon elindulnak. Tanuljanak az idősebbektől nemcsak technológiát és más szakismereteket, de bölcs magatartást is. Pályájukhoz sikert és boldogulást hozó jó munkát kívánok Egyetemi Tanácsunk nevében. Rektor; Megköszöni a szives megjelenést és ezzel a nyilvános, rendkívüli tanácsülést berekeszti. k.m.f•