Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1964. szeptember 5., rendkívüli tanácsülés

- 16 -Nem vagyok reformátor és nem szervezeti változásoktól remélem az egyetemi munka javulását. A meglevő tantervi rendszer csak kisebb részben felelős az oktatás hiányos­ságaiért. Nagyobb mértékben az oktatottak és az oktatók nem megfelelő hozzáállása és még nagyobb mértékben egyes objektiv feltételek hiánya /helyiség,műszer,modern ok­tatási felszerelés,stb/ az oka nehézségeinknek. Ebből következik, hogy a tantervi változtatás csak kisebb,rész­leges javulást eredményezhet az oktatásban. Sőt arra is gondolnunk kell, hogy uj tantervi viszonyok között még inkább érvényre juthat a gátló tényező. Már csak ezért is inkább a meglevő szervezeti és tantervi kereteken be­lüli javitás lehetőségeivel szeretnék többet foglalkozni és kevesebbet reformokkal. Töltsük meg az érvényes tan­tervet több és jobb tartalommal, próbáljuk ki pár éven át és csak akkor reforrnáljuk a reformot, ha valóban be­bizonyosodott, hogy meghatározott részletei korszerűtle­nek. A most nálunk is kipróbálásra kerülő ciklikus oktatási rendszerrel kapcsolatban is előbb tapasztalatokat kell szereznünk és azután mondhatjuk ki, hogyan alkalmazható sajátos viszonyaink között. Bök államban bevált módszer ugyan, de a mi egészségügyi szervezetünkben a klinikák és kórházak nemcsak teljesen függetlenek egymástól, de nem ritkán ellentét is látható köztük. Ilyen helyzetben nem lehet előre kiszámítani, hogyan alakul a ciklikus ok­tatás révén területre szétosztott hallgatók tanulmányi lehetősége. Az elindított tanulmányi rendszert a gyakor­latban ki kell próbálnunk. Egy másik elvi állásfoglalásom a következő: egyetemünk tényleges munkája klinikáinkon és intézeteinkben folyik. ' Az adminisztratív szervek létjogosultsága - beleértve a rektori munkát is - csak az, hogy intézményeink műnk áj át támogassa. Minden hivatalnak és tisztviselőnek az a fel­adata, hogy az egyetem rendeltetéséből adódó klinikai és intézeti munkát segitse. 1957-ben Gegesi Kiss Pál rektorsága alatt indult meg az az áramlat, hogy intézményeinkre és azok vezetőire kell támaszkodni az egyetem vezetésében és nem admi­­nisztrativ szervekre. E folyamat Törő Imre rektorsága alatt nagymértékben előrehaladt. Ennek eredménye az, hogy intézményeink statusai és költségvetési keretei is­mertekké váltak és intézményeinkhez rögzitettük azokat. Nem függhet adminisztrativ szervtől és személytől az, hogy valamelyik intézményünk megüresedett állását betölt­­heti-e, mennyi költségvetési kerete lesz és egy műszert megkap-e, vagy sem. A keretek felosztását az Egyetemi Tanács az összes intézetvezetők véleményének ismereté­ben hagyhatja jóvá. Tehát a vezetésben minden tanárnak része van.

Next

/
Thumbnails
Contents