Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1964. szeptember 5., rendkívüli tanácsülés

- 16 -Nem vagyok reformátor és nem szervezeti változásoktól remélem az egyetemi munka javulását. A meglevő tantervi rendszer csak kisebb részben felelős az oktatás hiányosságaiért. Nagyobb mértékben az oktatottak és az oktatók nem megfelelő hozzáállása és még nagyobb mértékben egyes objektiv feltételek hiánya /helyiség,műszer,modern oktatási felszerelés,stb/ az oka nehézségeinknek. Ebből következik, hogy a tantervi változtatás csak kisebb,részleges javulást eredményezhet az oktatásban. Sőt arra is gondolnunk kell, hogy uj tantervi viszonyok között még inkább érvényre juthat a gátló tényező. Már csak ezért is inkább a meglevő szervezeti és tantervi kereteken belüli javitás lehetőségeivel szeretnék többet foglalkozni és kevesebbet reformokkal. Töltsük meg az érvényes tantervet több és jobb tartalommal, próbáljuk ki pár éven át és csak akkor reforrnáljuk a reformot, ha valóban bebizonyosodott, hogy meghatározott részletei korszerűtlenek.

A most nálunk is kipróbálásra kerülő ciklikus oktatási rendszerrel kapcsolatban is előbb tapasztalatokat kell szereznünk és azután mondhatjuk ki, hogyan alkalmazható sajátos viszonyaink között. Bök államban bevált módszer ugyan, de a mi egészségügyi szervezetünkben a klinikák és kórházak nemcsak teljesen függetlenek egymástól, de nem ritkán ellentét is látható köztük. Ilyen helyzetben nem lehet előre kiszámítani, hogyan alakul a ciklikus oktatás révén területre szétosztott hallgatók tanulmányi lehetősége. Az elindított tanulmányi rendszert a gyakorlatban ki kell próbálnunk.

Egy másik elvi állásfoglalásom a következő: egyetemünk tényleges munkája klinikáinkon és intézeteinkben folyik.

' Az adminisztratív szervek létjogosultsága - beleértve a rektori munkát is - csak az, hogy intézményeink műnk áj át támogassa. Minden hivatalnak és tisztviselőnek az a feladata, hogy az egyetem rendeltetéséből adódó klinikai és intézeti munkát segitse.

1957-ben Gegesi Kiss Pál rektorsága alatt indult meg az az áramlat, hogy intézményeinkre és azok vezetőire kell támaszkodni az egyetem vezetésében és nem adminisztrativ szervekre. E folyamat Törő Imre rektorsága alatt nagymértékben előrehaladt. Ennek eredménye az, hogy intézményeink statusai és költségvetési keretei ismertekké váltak és intézményeinkhez rögzitettük azokat. Nem függhet adminisztrativ szervtől és személytől az, hogy valamelyik intézményünk megüresedett állását betöltheti-e, mennyi költségvetési kerete lesz és egy műszert megkap-e, vagy sem. A keretek felosztását az Egyetemi Tanács az összes intézetvezetők véleményének ismeretében hagyhatja jóvá. Tehát a vezetésben minden tanárnak része van.