Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 5., rendkívüli tanácsülés
14 -Ennek érdekében igyekeztem olyan kérdéseket kidolgozni és olyan rendelkezéseket életbe léptetni, melyek egyetemi életünk minden területén a fenti célkitűzést előbbre vitték. Felszabadulásunk 2o. évfordulója következik. 2o év nem nagy idő egy nemzet életében, de ez alatt a 2o év alatt annyi minden történt Magyarországon, amennyi több száz év alatt sem történt hazánk történelmében. Az az átalakulás, amelyen ez idő alatt az egyetem is átment, magán viseli a képét annak az átalakulásnak, melyen a magyar társadalom átment. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt számtalanszor hszögezte, kinyilatkoztatta politikáját, vezetői többször elmondták véleményüket az emberi társadalom és köztük a magyar társadalom jövő feladatai tekintetében. Nekünk itt az egyetemen is világosan kell látnunk, hogy mi a kötelességünk és hogy mivel szolgáljuk legjobban népünk és országunk javát. Pártmik vezetői éppen azáltal szerezték meg a tömegek bizalmát, hogy nem festettek egeket, nemcsak a jót? hanem a roszszat, nemcsak a kedvezőt, hanem a kedvezőtlent is nyíltan feltárták és ezekkel tudatosították azt a reális helyzetet, melyben nekünk élnünk és dolgoznunk kell. Ugyanezen elv alapján tártam fel én is nehézségeinket, hogy a hallgatóság is reálisan lássa a helyzetet, lássa az egyetem állami és pártvezetőségének erőfeszítéseit, és lássa, hogy a hallgatónak is fegyelmezetten a közvagyon megóvásával és segitőkészséggel kell a tanács munkáját támogatni. Tiszta lelkiismerettel merem mondani, hogy egyetemünk nemcsak kivette részét a szocialista társadalom életéből, de becsülettel igyekezett a rendelkezésre bocsátott anyagi és szellemi javakat optimálisan felhasználni. Annak tudatában dolgozott, hogy feladata az egész magyar társadalom nevelése is és feladata nemcsak a jó szakember, hanem a kommunista szakember képzése is. Hosszú az ut, amelyet még meg kell tennünk ezen a területen, de évről-évre előre jutunk. Ma még nem mindenki érzi eléggé, hogy az egyén jóléte a közösség életnívójától függ. Ma még sokan az egyéni előnyök keresésében és megszerzésében látják a jobb jövőt. Minél kevesebben lesznek ilyenek, annál könnyebben és gyorsabban fogjuk tudni felépíteni azt a társadalmat, mely minden egyes tagjának az optimális juttatást tudja adni. Különösen szeretném^ezt a hallgatóink figyelmébe ajánlani, akik a jövő letéteményesei és akik azzal az elszántsággal lépték át az egyetem kapuját, hogy magyar orvosok akarnak lenni. örülnék, ha a fenti nevelési cél elérése érdekében előrelépést jelentett volna mindaz, amit rektori éveim alatt tettem. Köszönöm mindazoknak, akik ebben a munkámban segítségemre voltak. Elsősorban az egyetemi
