Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965

1964. október 14., II. rendes egyetemi tanácsülés

- 12 -\ ,, / esztendőkre lezárjanak klinikákat. Akármit is határozza­nak a f elujitásokkal kapcsolatban, itt zátonyra Jut a kérdés. Konkrét tapasztalata, hogy a tervezők általános válasza minden olyan kívánságra, amely megnehezíti a mun­kájukat mindig eleve negativ: nem lehet. Külön ki kell verekedni, hogy lehessen. 1-2 évvel ezelőtt Prágában módjában volt megtekinteni egy volt kolostor kórházzá épitését, amit úgy oldottak meg, hogy mindig csak kb. $o-ho ágyat kellett szünetel­tetni, igy biztosították egy épületrész átépítését, majd ide átvették a következő részleg betegeit, és igy tovább. Természetesen igy Jobban elhúzódik az átalakítás, de ez lehetővé teszi, hogy az ágylétszám Jelentékeny csökkené­se nélkül, az ápolás, tudományos munka és oktató munka mellett is végrehajtassák a felújítás. Kern lenne talán egészen Járhatatlan ut, ha egy tervező intézet kis belső tervpályázatot hirdetne annak a konkrét problémának a. megoldására, hogyan lehet részleges lezárás­sal és az ágyak részleges csökkentésével felújításokat végrehajtani. Ha ezt nem oldják meg, nem lesz felújítás a klinikákon. Zoltán: Egyetért Gottsegen professzorral. Tapasztalatból beszél, hiszen a II. Nőiklinika rekonstrukció előtt áll. A tárgyalásokban oda Jutottak, hogy a kivitelező vállalat hozzájárult ahhoz, hogy a klinika egy-egy részlegét fel­újítsák és közben a klinika üzemelni fog. A megoldás gondolataként felveti a következőket, amit tel­jesen ellenőrizhetetlen magánhirként hallott: a vár terü­letén lévő ismert szikla-kórház, teljesen felszerelt műtő­vel, több száz betegággyal üres. Nem volna-e helyes ennek utánanézni és országos érdekekre való tekintettel megkapni arra, hogy az'átépítések ideje alatt egy-egy klinika oda települjön ? ■ Bart ha: A VB. véleménye az anyagról, hogy alkalmas tárgya­lási alap. Eelvéti a fő témákat, amelyek rendezésére szük­ség van. Egyetértenek azzal és maguk akarták Javasolni, hogy ne a dátumokat állapítsák meg, hanem a sorrendiséget. De akármennyire gondos is az anyag, van néhány olyan téma, amellyel ki kellene egészíteni. Az egyik ilyen téma a központi állatistálló kérdése, ez alapvető fontosságú a Klinikai kutatás szempontjából, hogy a külső és belsőte­lepen megfelelő állatistállóval rendelkezzenek. Javasol­ja, hogy most már ne óhajként, hanem határozatként mond­ják ki és azoknak az intézetvezetőknek, akik nem tárgyaló­­képesek parancs szerűen meg kell mondani, hogy nincs más lehetőség, a közös érdekekért mindenkinek áldozatot kell hozni. 6

Next

/
Thumbnails
Contents