Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 1., rendkívüli, kibővített tanácsülés
■4 Dr«Törő Imre megnyitja a rendkívüli, kibővített egyetemi tanácsülést. Üdvözli Dr.Szabó Zoltán egészségügyi miniszter elvtársat, Dapsi Károly elvtársat, a MSZMP. VIII.,Bizottságának első titkárát, az Egyetemi Tanács tagjait és az összes megjelenteket. Bejelenti, hogy rektori megbízatása lejárt és e tisztségéből való lelépésekor pár szóval szeretne beszámolni 3 éves működéséről. Minden intézmény életében a vezetőség változás egyik legjelentősebb mozzanat. Az Egyetem Tanácsában bekövetkező változások, a rektor személyének változása hasonlóképpen kiemelkedő esemény. E változásnak és az ezzel kapcsolatos egyetemi aktusnak nagy hagyományai vannak, amelyek a változás fontosságát még csak aláhúzzák, annak ellenére, hogy a személy-változás csak mint egy epizód szolgálja az Egyetem fejlődését. A mindenkori rektorok személye változik, az Egyetem megy a maga utján és végzi feladatát. Úgy érzem, hogy ezen alkalommal, mi- * dőn megválók a rektori feladatoktól kötelességem néhány szóval munkámról beszámolni azok előtt, kik munkatársain voltak, de azok előtt is, kik átveszik most ezt a munkát. Kern kivánok itt részletes beszámolót adni, de szeretném érinteni azokat az elgondolásokat, amelyek engem rektori működésemben segítettek. Ily nagy intézmény vezetése nem történhet helyesen} ha nincsenek helyes elgondolások, melyeknek szem előtt tartásával történik minden kisebb vagy nagyobb személyi vagy gazdasági ügy beillesztése abba a vezető egyetemi politikába, mely a vezetés számára a helyes irányítást adja meg. 3 éve, hogy Egyetemünk vezetésének a feladata reám hárult, ebben a munkában bennem is kialakultak elgondolások Egyetemünk jelenével és jövőjével kapcsolatban és azon a perspektíván belül, amennyire az egészségügyi politikába beletekinthettem, igyekeztem ezeket az elgondolásokat a látottak érdekében érvényesíteni. Törekvéseimnek egyik fő célja volt, hogy szolgáljam az Egyetem egységének gondolatát. Mindenekelőtt az Egyetem tanárait törekedtem közelebb hozni egymáshoz, az egymás jobb megismerése céljából fordítottam gondot az egyetemi kulturális élet megjavítására és növelésére, mely a tanárok és oktatók, majd az oktatók és hallgatók és az Egyetem minden dolgozója számára Egyetemünk szétszórt társadalmának egységesitését, ha nem kielégítő mértékben is, de előbbre vitte. Úgy gondolom kedvezően befolyásolta ezt az a törekvésem is, mély az állami és párt vezetés egységességét igyekezett biztosítani, mert meggyőződésem, hogy a tanszékeken történő ugyanilyen törekvések biztos alapját szolgáltatják ennek a célkitűzésnek. Igyekeztem mindenkor tanártársaim
