Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1964. július 7., VII. egyetemi tanácsülés
Palos László Ádáui. 1912-Len született Budapesten; Orvosi oklevelét a Budapesti Tudományegyetemen szegezte 1933-ban. Egyetemi évei alatt többizben nyert ösztöndíjat, illetve pályadijat, III„éves korától• kinevezett demonstrátor volt a Szövet- és Fejlődéstani Intézetben. Oklevele megszerzése óta a II.sz,Belgyógyászati Klinikán dolgozik /a katonai szolgálat miatti megszakítások levonásával/ Boros József, Haynal Imre és jelenleg Gömöri Pál vezetése mellett. 1943-ban lett belgyógyász szakorvos és egyetemi tanársegéd. 1940-1949-ben részben állami ösztöndíjjal, x’észben Roche kutatóalap dijával a baseli egyetemen dolgozott. 1956-ban "A véralvadás biológiai szabályozása” c. disszertációjával az orvos tudományok kandidátusa fokozatot nyerte el; 1959-ben egyetemi adjunktussá, majd 1963-ban docenssé nevezték ki. 1964.februárjában "Dynamicus egyensulyállapotok és oxydo-reductios folyamatok a véralvadás inechanismusában” c,doktori értekezését megvédte. Tudományos munkásság. 65 különlenyomatot nyújtott be, ezekből körülbelül 40 tekinthető különálló tudományos munkának, melyek túlnyomó részben idegen nyelven is megjelentek. az *. z omr e ge ne r á-1936-tól 1944-ig 4 munkával szerepel, ció és a pajzsmirigy betegségek köréből. Tudományos munkássága tulaj dóriképpen a felszabadulás után kezdődik és határozottan egy témakörre - a thrombo&.mboliasis és haemorrhagiás diathesisek elméleti és gyakorlati problémáinak kutatására - koncentrálódik. Ezenkívül egyegy közleménye a vérző fekély diétájára és gyógyszerkészítmények /Tetran, Oradian és Izodihidroporparin/kipróbálására vonatkozik. A véralvadás folyamatára vonatkozó vizsgálataiban, szemben az általánosan elterjedt-factor-kutatási irányzattal, átfogó biológiai személet nyilvánul meg. A véralvadás folyamatát az alapvető életműködésekkel, légzéssel és vérkeringéssel való összefüggésben vizsgálja» Különösen kiír.n súlyozza oxydoreductios folyamatok jelentőségét az aÍvadás mechanizmusában. Foglalkozik a szöveti légzés jelentőségével és rámutat a vérplasmában physica slag oldott oxygen szerepére alvadási folyamatokban. Részletesen vizsgálta a véralvadás dynamlsmusával kapcsolatban a thrombin-képződés és inactiválás autokatalyticus folyamatát és a két ellentétes foi.ya at egyensúlyi állapotát. Rámutatott a "feed ack" phenouen és' "rebound effect” jelentőségére egyes véralvadással kanos ólatos kérdésekben. Kimutatta,^hogy a thrombint inactiváló heparin egyben megvédi a thrombint hővel, ill.oxydatioval történő inactiválássál szemben, valamint a heparin-toluidinkek kötődés adsorbtiv, reversibilis jellel , cro-j-Kimu.atba ho< :y egyes alvadási tényezők redox-müködésre képesek és alvadási aktivitásúk ezen tulajdonságuk függvénye, ü A nrothrombin biosythesisét vizsgálva rámutatott a Martius-féle ©14 méiet, - mely szerint a prothrombin képzésben oxydativ phosphoryla4 lás és ATP játszana döntő szer net - tarthatatlan voltára, Megálla-"' pitotta, hogy a hypoprothrombinaemia összefügg a vér oxydase aktivitásával, Bizonyította a prothrombin roductiaval, történő inactivalasát és molekuláris oxygen hatására bekövetkező reactiválódását• 20Í4,
