Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1964. július 7., VII. egyetemi tanácsülés
Petrányi Gyula« Született Budapesten, 1912-ben. Orvosi oklevelét a" Budapesti Tudományégyetoren 1936-ban szerezte meg. Hallgató korában dolgozott az élettani Intézetben, ott 1933-ban demonstrátor, * 1934-ben gyakornok lett ás biokémiai tárgykörben pályadijat nyert. Végzés után az I.sz.Belgyógyászati Klinikán, előbb Herzog, majd A Rusznyák professzor vezetésével dolgozott, kezdetben mint gyakornok, majd mint tanársegéd. 1940-ben lett belgyógyász szakorvos, majd arheuroatologia, fizikális gyógymódok szakorvosságát is megszerezte. 1949-ben a "Vérkeringés functional is pa tipológiája*' tárgykörből egyetemi magántanár, 195o-ben egyetemi tanár, a Debreceni II,sz.Belgyógyászati Klinika igazgatója lett. Az 1953—34 tanévben a mai rektori functionak megfelelő dékáni állást is betöltötte,, 1952-ben disszertáció nélkül az orvostudományok kandidátusa fokozatot megkapta. Doktori disszertációját "A Systénás Lupus Erythematosus és a "Rheumás"- "Collarenosisos"- "Autoallergiás-Autoimmun" Kórképek" cimmel nyújtotta be. Tudományos munkásság. 83 ■ közleménye jelent meg, ezek közül néhány orvosképzesi, etikai stb,kérdésekkel foglalkozik» Munkái közül 21 idegen nyelven is megjelent. Élettani Intézeti működése alatt a várgázok és a vár pH, majd a várgázok és a perifériás artériás értonus, a vár COp tensio ás sósavsecretio stb. kérdéseit vizsgálta; Haemodynamikai vizsgálatainak kezdete is erre az időpontra esik. A kl?Lnikára kerülve eleinte a mellékvese működés kérdéseivel foglalkozott és a kéreghormon hatásosságának vizkisérlettel való mérésére módszert dolgozott ki. Vizsgálta a B, vitamin felhasználásának problémáját, továbbá anyagcsere kísérleteket végzett különféle táplálék fehérjékkel. A felszabadulás előtti haemodynamikai vizsgálatai közül kiemelendő az? hogy plethysmographiás módszer:*? dolgozott ki az artériákban történő systoles és diastoles áramlás mérésére és ennek fotokymographiás regisztrálására. Ezt aorta insuffitientiás betegeken alkalmazva megáll,r itotta a regurgitatio nagyságát. Bizonyította, hogy a regurgitatio nem a megnövekedett pulsus nyomás következménye, sőt nagyobb pulsus-energia esetén a regurgitatio csökken. A felszabadulás utáni években a vénás nyomás respiratios ingadozásaival foglalkozott, Hzivkatheteres vizsgálatokkal megállapította, hogy a v.cubitalisban bolágzés alatt egészséges egyénekben is növekedhet a nyomás. Ezt a kisvánák felől kiinduló venopressor^ hatással magyarázza. A középnagy vénákra /v.cubitalis/ két tényező hat: a régen ismert centrális szívóhatás és az általa felfedezett venopressor hatás. Ezt reflexes eredetűnek tartja, melyet a légzés vált ki. Ezen megállapítását farmakológiai módszerekkel igazolta. Tudományos munkásságában rendkívül változatosan a belgyógyászat, az élettan és kórélettan több területéről találunk értékes dolgozatokat. Foglalkozott a stílben környéki érhatásoknak mechanizmusával, a pneumoniák differential diagnostikájával, antihistsmin anyagok hatásával a histamin bőrreactiora, az öregedés ás az öregség problémáival a belgyógyászatban, elektrokardiográfias kérdésekkel, a jód anyagcsere kérdéseivel, a benzin intoxicatio kérdésével, izotóp therapiával, csontvelőtenyászféssel, sugárbiológiai, kérdésekkel is. 2011.
