Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964

1964. április 20., ünnepélyes doktorrá avató egyetemi tanácsülés

- 7 -növekedése miatt a jövőben is hasonló szorgalommal és eredménnyel kell müvelniök, mint eddig tették. Engedjék meg, ezen ünnepi órában, hogy az elismerés hangján szóljak az újonnan doktorrá avatottak szüleihez, akik fáradságos munkával biztosították gyermekeik felnevelését és hozzájárultak tanulmányaik sikeres befejezéséhez. Boldogok lehetnek mint apák, s mint édesanyák abban a tudatban, hogy gyermekeik számára a szocialista társadalom minden lehetőt biztosított a szorgalom és a tehetség érvényesüléséhez.

Most, amikor kiemelkedő eredményeik megkülönböztetett elismeréséül átnyújtom Önöknek a Magyar Népköztársaság címerével diszitett gyprüt, kérem, hogy munkájukat a továbbiakban is azzal a szorgalommal és becsülettel végezzék, mint a középiskolai és az egyetemi tanulmányaik során is tették. Kérem, érezzék azt a fokozott felelősséget, amely önökre hárul, mint olyan orvosokra, akiktől képességük és felkészültségük alapján a legtöbbet várja népünk és szocialista hazánk.

A Budapesti Orvostudományi Egyetem oktatóinak, - akiknek eredményes munkáját a többi között a mai szép ünnepség is hiven tükrözi - azt kivánom, hogy oktató - nevelőmunkájuk hatékonyságának állandó fokozása utján a jövőben is nagy számban bocsássanak ki az egyetemről még jobban felkészült, fiatal szocialista orvosokat. Orvosokat, akiknek szakmai felkészültsége, politikai meggyőződése és emberi magatartása egyaránt alkalmassá teszi őket a szocializmus teljes felépítését szolgáló egészségügy hathatós előmozdítására. Kedves Elvtársak ! Amikor dr.Bajkay Gábornak, dr.Lajosi frigyesnek és dr.Neuwirth Magdolnának átnyújtom a Magyar Népköztársaság cimerével diszitett aranygyűrűt, - ehhez kivánok az avatottaknak jó egészséget, boldog és eredményekben gazdag életet, az Egyetem oktatói karának eredményes jó munkát, a hallgatóságnak sikereket, tanulmányai folytatásához és befejezéséhez.

Lajosi Frigyes: Igen tisztelt Elnök Elvtárs,

Rektor Elvtárs, Egyetemi Tanács! Mindhármunk nevében szeretném megköszönni azt a nagy megtiszteltetést, melyben az Elnöki Tanács bennünket részesített. Úgy érezzük azonban, hogy az elismerés ma nemcsak nekünk szól, hanem mindazoknak, akiknek kezéből az Alma Mater nedűjét 18 évig ittuk; oktatóinknak, professzorainknak is. Köszönjük szeretetüket, türelmüket és szigorukat; köszönjük mindazt, amit adtak nekünk, de azt is, amit követeltek tőlünk. Kérjük, vigyázó szemüket tartsák ezután is rajtunk és fogják meg olykor még hibázó kezünket.

C£>