Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1964. február 26., V. egyetemi tanácsülés
— 4- — 2,/ A Kari Tanács javasolja dr.L ő r i n c z y Ervin kandidátus, a Központi Stonatológiai Intézet vezetője szénára címzetes egyetoni tanári cin adonány w zás át* Dr.LŐrinczy Ervin 1898-ban született, nős. Középiskoláit és egyetemi tanuluányait Budapesten végezte, orvosi oklevelét 1922-ben szerezte neg a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Fakultásán. 1922-24—ig terjedő időben Berlinben Sauerbruch profeszszer klinikáján sebészi képzésben részesült. 1924-, szeptember 1-től 195 c. szopt, 1-ig a Budapesti Tudomány-, illetve Orvostudományi Egyöten Stonatologiai Klinikájának kinevezett orvosa Volt gyakornoki, tanársegédi, majd adjunktusi minőségben . 195o-ban a klinika orvosdiagnosztikai laboratóriumának alapjait szervezte meg. A felszabadulás óta tagja az Orvos-Egészségügyi Szakszervezetnek, a Fogorvos Szakcsoportnak 194-7-4-8-ban elnöke,' 1948-49-bcn főtitkára, 1949-5o-ben a szakmai továbbképzést megszervező alelnöki,- volt. 1949. őszén megbízást kapott a tanrendelés megszervezésére és a fogorvosi továbbképzésre a társadalombiztosítás intézeti hálózatában^ majd 1951. júliusában az akkor létesült fogorvosi továbbképző intézet főorvosa lett, 1965* óta mint az intézet egyik vezető főorvosa működik* A szakcsoporti életben igen aktívan vesz részt. Dr.LŐrinczy Ervin működése* folyamán igen tevékenyen vette ki részét éveken át a szakorvosképzésben, az orvostanhallgatók oktatásában klinikai szolgálata idején, valamint a fogorvos-továbbképzosben a jelenlegi munkahelyén. Gyakorlati gyógyító munkájára a kitűnő szakértelem, pontosság és nanualitás volt mindig jel lenző. Kitűnő előadó, jó oktató, a német nyelvet tökéletesen uralja. > \ , Dr.LŐrinczy Ervin eddigi pályafutása során igen jelentékeny,nemzetközi viszonylatban is elismert tudományos munkásságot fejtett ki. Tudományos érdeklődése kezdetben a' parodontosis belső kórokozó tényezőinek'elemzése, a gyökércsucs körüli gócok bakteri logiájának megismerése, a stei-atelogiai betegségekkel járó bakteri a emia y valamint a szagban előforduló fusospirillosis antigen tulajdonságainak tanulmányézása felé fordult. A szajnyálkahártya körfolyamatait rendszerbe foglalta és néhány a nyelven észlelhető kórkép aeticlogiáját tisztázta. Idevágó megállapításait a kül földi tankönyvirodalom is felvette, 193e> és 194o'között három szakirodalmi dijat nyert, 1936-ban a bécsi nemzetközi fogorvoskongresszusának a parodontosis soctiojábnn Entin professzor társreferense volt. 1939-ben az olasz fog orvosok egyesülete levelező tagjává választotta. Ugyanebben az évben a Budapesti Egyetemen "A száj betegségei" cimü tárgykörből magántanári képesítést nyert, 1948-ban az osztrák fogorvosok sző vétségé tiszteletbeli tagjává választotta. 1952-ben az Egészségügyi Minisztérium a fertőzött fogak egyik kezelési módszerének kidolgozásáért jutalomban részesítette, a gyulladásos fogbél tanulmányozására •vonatkozó munkásságáért az Akadémia két alkalommal jutalmazta; 1954-ben megszerezte- az orvostudományok kandidátusi fokezatát. r— ^ /-* j.
