Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1964. február 15., nyilvános rendkívüli tanácsülés
tanulás terén. Ez az a perc, amire már olyan régen készültek és vártak, ez az, amely minden eddigi erőfeszítésük célja volt. Amikor fiatal életük ezen fontos állomásához érnek, helyes egy kicsit megállni és számot vetni. Annak az útnak, amelyre most lépnek, a célja nem ugyanaz, mint eddigi életutjukon volt. Eddig a végcél a diploma elnyerése volt, kötelesség pedig a tanulás. Jövőben a kötelesség a munka, és a felelősség a családért és a tágabb közösségért, a társadalomért, harc embertársaik egészségéért, az uj társadalom kialakításáért. Ennek az útnak a célja már nem olyan egyértelmű, mint a tanulásban töltött években. Ezen az utón kisebb-nagyobb küzdelmek, bajok és gondok, de eredmények és sikerek is várnak Önökre. Önöktől, munkájuktól, emberszeretetüktől és kötelességérzetüktől függ. hogy életpályájukon milyen eredményeket, sikereket érnek el, Társadalmunk minden támogatást biztosit ahhoz, hogy ütjük könnyebb legyen az előző generációénál, az Önök jó munkája pedig a még szebb jövőt fogja szolgálni. Legyenek ezért hűséges harcosai a magyar egészségügynek,^ küzdjenek szakmájuk és tudásuk fegyverével a haladásért, tegyenek hitet életükkel és minden megnyilvánulásukkal a marxista életforma és elvek mellett. Ha ilyen célkitűzéssel és hivatástudattal indulnak el pályájukon kedves fiatal kollegáim, akkor az ügyetem tanárainak, oktatóinak, társadalmi szerveinek munkája és törekvése nem volt hiábavaló. Az embert tettei határozzák meg, a szocialista tipusu ember tettei azonban nemcsak az egyén érdekét szolgálják, hanem kisugároznak a szükebb és tágabb környezetre, a közösségre és ez adja meg egy élet munkájának, küzdelmének legigazibb, legbecsesebb eredményét. Kivánom önöknek, hogy ilyen szép eredményeket és sikereket érjenek el pályájukon, egyéni életükben és a közösségért teljesített kötelesség boldogító harmóniájában végzett jó munkájuk gyümölcseképpen. Jó egészséget, erőt és örömteli életet kívánva az ügyetemi Tanács nevében is, most elbocsátom Önöket az Alma Mater kötelékéből. Megköszöni a szives megjelenést, és ezzel a nyilvános, rendkívüli tanácsülést berekeszti.
