Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1964. február 15., nyilvános rendkívüli tanácsülés
c — XX — Végh.: azok a gyógyszerészjelöltek, akiket a sorrendben először szóllit, kitűntétés3eX nyerik ei okXeveXüket, amit a piroskötésü oklevelek jeleznek, majd szélitja a többi gyógyszerészjelölteket. /kézfogással átadja az okleveleket/ Az oklevelet nyert gyógyszerészek nevében; Patthi András. Tisztelt Egyetemi Tanács! Okleveleink átadásáért fogadják köszönetűnket. Eskünkhöz hiven arra fogunk törekedni, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetemnek és magunknak tisztességere teljes lelkűnkből és minden erőnkből szolgáljuk a közegészségügyet, ezzel népünket és a hazát. Sektor: Kedves fiatal gyógyszerészek! Unok mbst felruháztattak mindazokkal a jogokkal, amelyek a törvény erejénél fogva az okleveles gyógyszerészeket megilletik. Esküjükhöz hiven^törekedjenek gyógyszerészi működésűkkel a magyar egészségügyet és a gyógyszerellátást előmozdítani és a betegek javát szolgálni. Törekedjenek tudományuk további művelésével tudásukat továbbfejleszteni, hazánknak és népünknek javára lenni. A felavatottak nevében: Pusztai Katalin köszönetét mond. Tisztelt Egyetemi Tanács, kedves Oktatóink, kedves Vendégek! Kegy és fél év munkája zárul le ezen a mai napon, amikor átvesszük gyógyszerészi diplománkat. Ez a nap azonban nemcsak befejezés, hanem kezdet is. Kezdete valami sokkal nehezebbnek, kezdete az életnek, amelynek minden napján be kell bizonyítanunk, hogy méltók vagyunk a gyógyszerészi hivatás betöltésére. Ez a hivatás nem könnyű, de nagyon szép. Hiszen célunk a beteg ember segitése,^ szenvedéseinek enyhítése és ezt csakis az emberek iránti szeretet, a szocialista humanizmus alapján válthatjuk valóra. Most, amikor visszatekintünk négy éá fél év fáradságos munkájára, szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra, hogy ennek a felemelő ünnepségnek boldog résztvevői lehessünk. Először azok felé fordulunk köszönő szóval, akik utunkon fáradhatatlanul vezettek bennünket, mikor megtorpantunk bizalmat öntöttek belénk, vezettek a helyes utón. Oktatóinknak szeretnénk megköszönni e helyről is azt a fáradságos munkát, azt az önfeláldozást, mely lehetővé tette számunkra, hogy jó szakemberekké váljunk. ígérjük, hogy az életben szorgos munkával és nagy ambícióval fogjuk bebizonyítani rátermettségünket• Hálás szivvel fordulunk Pártunk és államunk vezetői felé, akik diákéveink alatt nemcsak pénzbeli, de Erkölcsi segítséget is nyújtottak nekünk. E helyről fogadjuk meg, hogy nem leszünk hálátlanok, nem felejtjük el az
