Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1963. december 18., III. egyetemi tanácsülés
- 24 n A létszám nehézséggel kapcsolatbans állandóan harcolnak a nagyobb létszámért, a Minisztérium igyekszik bebizonyítani, hogy a jelenlegi létszámmal meg kell elégedni, az Egyetem igyekszik bebizonyítani, hogy nem lehetnek ezzel megelégedve. Lassan jutnak ezen a téren előbbre, nem veszik tekintetbe, hogy amikor az Egyetemen differenciáltatnak ez csak neheziti a kérdést. Többször hangoztatta, hogy ne létesítsenek újat az Egyetemen, mig a régiekkel nincsenek egyenesbe, mégis mindig több feladatot vállalnak magukra, ami nem javitja a helyzetet. A differenciáltatás mindig létszám-igénnyel, több pénzzel jár és növeli az adminisztrációs munkát. A leltár kérdésben sokszor nehezen tud saját munkatársainak feleletet adni, annyira sűrűn érik egymást a leltárak, nagyon elhúzódnak, mire az egyiket befejezik, kezdődik a másik és kétségtelen, hogy egy intézetben, ahol mindenki órára el van foglalva - és ilyen leltározás alkalmával néhány embert igénybevesznek - ez nehezen megy. Érthető, hogy ezért a leltárral szemben mindig van egy bizonyos ellenállás, mert egyrészt folyamatosan leltároznak, másrészt az egyébkent sem sok oktató munkáját ezzel is megnehezitik. Minden ilyen kérdés visszavezethető arra, hogy nem megfelelők a gondnokok. Az is igaz, hogy a gondnokok nagyon le vannak terhelve, de az is baj, hogy nem megfelelőek. Azért mennek lassan a dolgok, mert nem hozzáértéssel csinálják, olyan dolgokkal is foglalkoznak, amivel nem kellene foglalkozniok. Egyetért Csizmadia elvtárssal a segéd-gondnokok tekintetében. Enélkül a gondnok munkája az irodában telik el, nem ismeri meg a környezetet, nincs akire rábízhasson valamit, igy nem tud előre jutni. Az anyagban is felvetődik a ruhatár kérdése. Nem lehet megkívánni, hogy ebben a tekintetben minden simán menjen. Ugyanazok a feltételek vonatkoznak az Egyetemre, mint a kórházakra, holott az Egyetemen nincsenek meg ehhez a feltételek. Le kell szögezni, hogy ha nem ugyanazok a feltételek az Egyetemen, akkor nem lehet ugyanazt^megkívánni. Balogh dékán felvetette a műszer-karbantartás kérdését. Javasolja az intézetében jól bevált gyakorlat bevezetését, amely szerint minden műszer egy emberre van bizva, ha valaki egy műszerrel akar dolgozni, attól kell kérni és az megnézi munka után, hogy milyen állapotban van a műszer. A karbantartás elvégeztetéséért is ő a felelős, valamint figyelemmel kiséri a műszer fejlődését és ha szükséges, uj alkatrészek rendelését javasolja, ha az növeli a teljesitményt. Egyetért Bogina elvtárssal, hogy a műhely—részleget meg kell erósiteni. Kétségtelen és mindenki egyetért abban, hogy a gazdasági munkát decentralizálják, Igyekeznek azon, hogy ehhez a feltételeket megkapják, de 1SÍ
