Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1963. október 23., nyilvános rendkívüli tanácsülés
6 H Balogh: Az alábbiakban ismerteti a rektor ur által kért adatokat: Dr.Kemény Imre az orvostudományok doktora, a Fogorvosi Továbbképző Intézet főorvosa, orvosi oklevelét a Szegedi Tudományegyetemen szerezte meg 1924-ben. A felszabadulás előtt fogorvosi gyakorlatot folytatott és már akkor kitűnt különleges felkészültséggel készitett fogpótlásaival. 1946-tól intenziven foglalkozott a szájképletek klinikai anatómiájával, valamint a fogpótlások jobb használhatóságának tanulmányozásával. Uj utakat keresve a gyakorlatban jól bevált módszereket dolgozott ki, melyekkel lényegesen megjavította a fogpótlások funkcionális használhatóságát. Ezirányu munkássága elismeréséül 195o-ben Kossuth-dijat kapott. A fogorvosképzés terén 12 éve jelentős munkásságot fejt ki és szakirodalmi tevékenységét számos nyelven, külföldön is megjelent dolgozatai és szakkönyvei igay zolják. 1954-ben kandidátusi, 1961-ben az orvostudományok doktora fokozatot nyerte el. Személyében szerencsésen egyesül a kiváló tudós, elméleti kutató és a kiváló gyakorlati szakember. Mint a Fogorvos Szakcsoport elnöke és az ETT Fogászati Bizottságának tagja a szaktudománnyal, kutatással és az oktatással egyébként is szoros kapcsolatot tart fenn. Külföldi utakon és előadásokon is megbecsülést szerzett a magyar szaktudománynak. Oktatási munkaköre tekintetében a már eddig is jól bevált tárgykörét jelöli meg: klinikai anatómiai ismeretek- alkalmazása a teljes alsó protézis elkészítésében, gyakorlatokkal heti két órában. Az oktatás idejét az órarend összeállitásakor határozzák meg. Dr.Simon Béla az orvostudományok doktora, 1926. óta Egyetemünkön magántanár, majd később cimzetes rendkívüli tanár volt és egészen 1951-ig /5o féléven át/ magántanári előadásokat tartott. 1945-től 48-ig Egyetemünkön a rendkívüli és magántanárok kari képviselője volt. 1932. óta a Szövetség-utcai Kórház és Rendelő Intézet főorvosaként rendszeresen foglalkozott szakorvosképzéssel. Szakirodalmi munkássága igen tekintélyes, 6 tankönyvet és 74 közleménye jelent meg nyomtatásban magyar és külföldi szaklapokban, tudományos munkássága elismeréseképpen a MTA 1952-ben az orvostudományok kandidátusa tudományos fokozatot adta meg számára, 1955-ben disszertációjának sikeres megvédése után az "orvostudományok doktora" lett. Tudományszeretetét igazolja az is, hogy főorvosi működése alatt munkatársai és tanítványai tollából öt magyar és egy német nyelvű tankönyv, továbbá kb. 15o tudományos közlemény jelent meg.
