Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963
1962. szeptember 19., I. egyetemi tanácsülés - Az Egyetem szervezeti és működési szabályzat tervezetének módosítása az Egészségügyi Minisztérium észrevételei alapján
adni az előadások programját, ott meg leket jelölni, hogy ki az előadó. Az Egyetem vezetőségének látni kell, hogy kikből áll az Egyetem előadói gárdája. A másik kérdés; tiszta helyzetet kell teremteni.- Ahogy Bogina elvtárs felvetette a beszámolójában, mindenki mást csinál, mint feladata lenne, a jogi előadó munkaügyi kérdésekkel foglalkozik, stb. A személyzeti osztály valóban káder kérdésekkel foglalkozzon és ne létszámgazdálkodással. Ezzel egyetért, a szervezeti szabályzat ezt helyesen tükrözi, semmi akadálya, hogy még a jóváhagyás előtt rektor elvtárs a megfelelő intézkedéseket megtegye. Örül annak, hogy ezzel előbbre léptek és nem a tipus szabályzatra támaszkodtak, most már kezükbe lesz az uj egyetemi törvény szerinti szervezeti szabályzat, ami sokat fog segiteni. Gábor: Megkérdezi Bartha elvtárstól, miért tartották szükségéinek külön pontként bevenni a területi munkát ? Bartha: A szocialista egészségügyi célkitűzéseknél nem kis szerepet játszik az a kérdés, hogy viták vannak a területi szervekkel, hogy milyen mértékű és aránya legyen a területi munka. Egyetértenek az egyetemekkel abban, ho^y ezt a mértéket az oktatási feladatok határozzák meg, és az, hogy itt az egyetemi gyógyitási munka mintegy legfelsőbb szintű kon- ziliáriusi és hasonló jellegű segítség legyen. Amikor az Egyetem felsorolja a feladatok között az oktatás-nevelés, tudományos, gyógyitó munkát, akkor tulajdonképen a területi munka alatt, a gyógyitó feladatoknak egy részét értik, kicsit megváltozott jelleggel. Megpróbálta a júliusi népegészségügy számában ezeket az elképzeléseket, mint reform feladatokat vázolni. Nemcsak az ő véleménye, hogy itt nemcsak fogalmazásról, hanem tartalomról is szó van. Amikor gyógyitási munkáról szólnak, nemcsak a betegágy melletti gyógyítást értik, hanem a szocialista tipusu gyógyi- tó-megeloző ellátást, ami azt jelenti, hogy a gyógyítás területén van területi munka. A káderképzés területén már régen spontán megvalósult a területi munka, mert a hallgatók kórházakba való kihelyezésével adódóan szoros kapcsolatot kellett kialakítani a területi intézményekkel. A káderek elosztása során u.cs. felvetődnek ilyen problémák és meg kell nézni majd, hogy a tudományos munka kialakításával az egyetemek mennyire tudják, és mire célszerű kiterjeszteni a maga segitő, irányito, patronáló szerepét a hatókörébe tartozó egységekre. Olyan megindulásról van szó, ami áthatja a gyógyitó és tudományos munkát is, ezért tartották szükségesnek, hogy külön pontként szerepeljen.